Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika
This is a platform for User Generated Content. G/O Media assumes no liability for content posted by Kinja users to this platform.

Transz Valentin, Meleg Karácsony – fogyasztói társadalom és ünneplés LMBTQ-ként

Advertisement

Nem is gondolnánk, ünnepeink mennyire normatívak, pedig már a személyes életben közepesen sikertelen heteroszexuálisoknak is elég nehéz kibírni karácsonykor a rokonok beszólogatásait, vagy most, Valentin-napon nem az érzelmi kielégületlenségtől könnyes szemmel enni az S-Budget csibefasírtot. Különösen igaz ez, ha az ember queer: ugyanis ilyenkor a saját hibáink marcangolásán túl arra is rá vagyunk kényszerítve, hogy szembesüljünk, mennyire beilleszthetetlenek a társadalom működésbe nemhogy a személyes preferenciáink és vágyaink, hanem egyáltalán maga a létezésünk is. Nem mintha ez nem lenne némi gondolkodás után bármikor nyilvánvaló, de a hétköznap rutinja során könnyebben fogadja el az ember a korlátokat, amik közé intézményesen van szorítva. Viszont transznőként egy Nőnapon már különösen fájó, hogy, akármennyire is nem lenne progresszív, de ezen a napon soha egyetlen férfitől sem kaptam még virágot.

A Valentin-nap, akármennyire is kevéssé van meghonosodva itt Magyarországon, sokkal látványosabbá teszi mindezt. Direktebben szól a fogyasztásról és a szexualitásról is egyszerre, mint például a Húsvét termékenység-kultusza vagy a Karácsony családfetisizmusa. A locsolkodásért kapott pénzemből 16 évesen még vehettem felső-középkategóriás alapozókat, de a nettó rózsaszín plüssmaci-hiány elől, pláne ebben a vacak időjárásban, már tényleg nincs menekvés. Ez az a pont, ahol egyértelműen nem éri meg már a "minél jobban bántanak, annál erősebb maradok" játékot játszani, és egyszerűbb átadni magam a közösség szempontjaiból való teljes feleslegességem tudatának.

Advertisement

De feltétlenül így kell ennek lennie? Nyugaton az LMBTQ-emancipáció legelőször is a fogyasztói igények kielégítésével járt, a politikai jogok csak ezután jöttek, vagy, az esetek többségében, fognak még később jönni. Az Etsyn is rengeteg ajándéktárgy található a témakörben, még ha talán a heteró verzióiknál kissé pikírtebb is egy-kettő, viszont a multiként a piaci értékrendet jobban reprezentáló Hallmark számára már problémás volt a kettőnél több képeslap előállítása. Érdekes megfigyelni, hogy akármennyire is trend lett a pink dollar, azaz a "meleg pénz" hajhászása, ezeket a lehetőségeket mindig szigorúan elválasztják a standard verzióiktól – pár millióért remek meleg tematikájú hajóutakra lehet elmenni, ahol sztár drag queenek (régies, inkorrekt szóhasználattal transzvesztiták) szórakoztatják a közönséget, de a sarki cukrász már perelhető, ha nem hajlandó gyűlöletbeszédet írni egy tortára. És akármennyire nem látványos, kisebb pályán pontosan ugyanez a helyzet Magyarországon is – tele van a piac melegeknek szóló felsőbb kategóriás szórakozási lehetőségekkel, mint a meleg szaunák vagy "igényesebb" partyk. Viszont alsóbb kategóriás, szervezésileg kevés hozzáadott értékkel bíró eseményeken is az ingyenes heteró bulikkal szemben kötelező, általában 1000 Ft-os belépőt azzal szokták megindokolni, hogy így tudják hatékonyan távol tartani a nácikat vagy a trollokat. Míg Teczár Szilárdot jogosan frusztrálhatta a Doboznál a férfi és a női belépőjegy közötti árkülönbség, addig a szexuális kisebbségek elég hatékonyan lettek szocializálva ahhoz, hogy egy-két partysorozat, mint pl. az Ankertben megrendezésre kerülő Tape kivételével, a saját biztonságuk érdekében, saját maguktól szedjék a többletpénzt, nem pedig azért a kiváltságért, hogy nőket dísztárgyként kezelhessenek. Emellett még magyarázható lehet a jelenség az integráció helyett a többségi társadalomtól való elkülönülés vágyával is, legalábbis szombat esténként, de ahogy a Hallmarkos eset is mutatja, az utóbbinak is teljesen érdekébe vág fenntartani ezt a felosztást.

Advertisement

Akármennyire is az elismerést tükrözi valaminek a kommercializálása, ami mégis hiányzik sokunknak az ünnepek során, az a hagyomány vagy a háttér, amit annak meg kellett volna ünnepelnie. Az, hogy a jeles alkalmak nagy részét funkció nélkülinek érzi az ember az életében, szomorú emlékeztetője nemcsak kisebbségi helyzetének, de egy diszfunkcionális családnak és egy diszfunkcionális nemzetnek is. Amik közül, legalábbis az előbbi, a "szexuális orientációk" az átlagosnál sokkal gyakoribb velejárója, míg az utóbbival, a világháborúk óta talán az egész ország azonosulni tud. Ha van valakinek éppen ereje ilyenekre, a Valentin-nap mindenképpen az egyik legmegfelelőbb időpont egy forradalom elindítására: alternatívaként az otthon sírás vagy a részeg kukaborogatás is teljesen az alkalom szellemiségének megfelelő időtöltés.

Share This Story

Get our newsletter