Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika

Szóval akkor milyen színű A RUHA?

Bár lassan lecsillapodnak a kedélyek A RUHA színét illetően, többen még mindig értetlenül állnak a jelenség előtt, mégpedig hogy miért látja ugyanazt a ruhát az emberek egy része fekete-kéknek, a másik része meg fehér-aranynak.

Advertisement

Az itt látható kép A RUHÁról csütörtökön került ki tumblr-re, miután a kép készítőjének ismerősei meglepve tapasztalták, hogy a RUHÁt nem mind ugyanolyan színűnek látják, és a kérdés eldöntésében a közönség segítségét kérték. Engem pénteken ért el a hullám, amikorra már a híres és kevésbé híres emberek nagyrésze összeveszett a színeken, és/vagy kiborult, hogy nem azt látja, amit a többiek. Még Kanye West és Kim Kardashian sem tudtak megegyezni abban, hogy milyen színű A RUHA.

Advertisement

Adott tehát ez a csíkos-csipkés gönc, ami egyesek szerint fehér, aranyszínű csipkével, mások szerint pedig kék, fekete csipkével. Az elég hamar bebizonyosodott, hogy a ruha maga kék-fekete, elég volt rákeresni a modellre, kék-feketében árulják, arany-fehérben viszont senkinek nem sikerült felkutatnia hasonlót sem. Amit az emberek különböző színűnek látnak, az tehát nem a ruha, hanem a ruháról készült egy bizonyos kép, az összes többi kép nem okoz különösebb fejtörést. Viszont a fehér-arany tábor számára (alapvetően én is inkább közéjük tartozom) még ijesztőbb lehet így, hogy mégis mi a bánatért látják a képen a "bizonyítottan" kék-fekete ruhát arany-fehérnek?! Ráadásul míg mondjuk a vörös-zöld színtévesztés a népességnek csak kisebb százalékát érinti, így viszonylag elfogadott, hogy ők látják a színeket rosszul, addig ebben az esetben az emberek nagyrésze fehér-aranyat lát, ami elvileg a "rossz válasz". A buzzfeed felmérése szerint egészen konkrétan az emberek háromnegyede értelmezi tehát a ruhát "rosszul", anélkül, hogy egyébként bármilyen ismert látási zavaruk lenne. A részletek ismerete nélkül is gyanús tehát, hogy itt a vörös-zöld színtévesztésnél valami komplexebb és általánosabb jelenségről van szó.
Továbbá ezek a különbségek nem rendelhetők hozzá a szem egyik ismert betegségéhez vagy esetleges elváltozásához sem. Egyesek ugyan megpróbálták a saját szakállukra a különböző fényérzékelő sejtek érzékenységének különbségével magyarázni A RUHA kétszínűségét, de ezek a magyarázatok elég hamar hitelüket vesztették, amikor tudósok, kutatók és/vagy grafikusok és egyéb színekkel sokat dolgozó emberek is beszálltak a buliba. Felmerült még, hogy a monitorok, képernyők beállításai felelősek a színkülönbségekért, de amíg ezek a lent kifejtett logika mentén szerepet játszhatnak abban, hogy ki mit lát a képen, ugyanazon a monitoron is teljesen különböző színeket láthat két különböző ember.

Advertisement

A jelenségért tehát a szemünk helyett az agyunk a felelős, és az ahogy az agyunk a tárgyak színét értelmezi. A tárgyak színét alapvetően az általuk elnyelt és visszavert fény hullámhossza határozza meg, ami minden fényt elnyel, az fekete (bár az abszolút fekete test csak elméletben létezik), ami mindent visszaver, az fehér, és vannak átmenetek. A zöld növények pl. a zöld fényt verik vissza, és a rózsaszínes-vöröses fényt nyelik el leginkább. Ezért is van például, hogy növénytermesztésnél a leginkább alkalmazott mesterséges megvilágítás lilás-rózsaszínes. De az, hogy valami pontosan mennyi fényt és hogyan ver vissza, függ attól is, hogy milyen fénnyel világítjuk meg, és az életünkben a világítás jellemzően nem konstans. A természetes fény skálája napszaktól és időjárástól függően is változik, és ezt bizonyos mértékig követi az is, hogy mit milyen színűnek látunk. Például nekem van egy piros nadrágom, ami borús időben egészen brutálisan korallpirosnak tűnik, míg ha süt a nap, akkor maximum pasztell eperszínű. De afelől nem nagyon volt kétségem semmilyen időjárás közepette, hogy azért a nadrágom alapvetően valamilyen piros.

Mi a fene van tehát mégis ezzel a ruhával, végülis a fehér nem a kék egy árnyalata, és az arany nem a fekete egy árnyalata… legalább is ezt gondolnánk elsőre. Pedig de.
Először is nézzük a ruha színelemzését, ezt több lelkes internetező is kábé azonnal megcsinálta, az alábbi képen látható színeket az Adobe is megerősítette.

Advertisement

Ezek szerint tehát a ruha a képen kék, a csipke rajta pedig valamiféle sötét fossárgából sötét mályvaszínűbe hajló árnyalat. Akárhogy is nézem, ez nem kék és fekete. Oké, kéknek kék, de nem igazán fekete. Ennek az egyik legfontosabb oka az, hogy maga a fénykép is "rossz", illetőleg meglehetősen nehezen értelmezhető fényviszonyok között készült nagyon közelről egy valószínűleg nem valami jó géppel, még az is lehet, hogy telibe is vakuzták A RUHÁT. Továbbá ha hasonló képeket keresünk google-lel, akkor főleg világoskék árnyalatú dolgok jönnek ki, a sötétebb szín kevésbé dominál. De mégiscsak itt állunk egy intenzív kék-fekete ruháról készült középkék-fossárga képpel, amit egyesek fehér-aranynak, mások kék-feketének látnak. A kérdés pedig innentől végképp nem az, hogy milyen színű a ruha, hanem hogy miért látjuk ugyanazt a képet ennyire szélsőségesen másnak.

Advertisement

A magyarázat ahhoz a jelenséghez köthető, amit fent említettem, hogy különböző megvilágításokban ugyanazt a tárgyat különböző színűnek láthatjuk. Amikor egy tárgyra nézünk, a szemünk nem csak a tárgyról visszaverődő fényt érzékeli, hanem az azt megvilágítót is, az agyunk az, ami elvégzi azt a kivonást, ami alapján eldöntjük, hogy a sok fényből, amit látunk, mi az, amit végeredményben az adott tárgy színeként érzékelünk. Ez vonatkozhat a fény összetételére (színére) és a fény erősségére is. Ez a kivonás, illetve automatikus agyi színkorrekció a hétköznapokban nem különösebben látványos, és főleg nem tudatos. De van néhány klasszikus optikai csalódásos példa, ahol elég jól tetten érhető a jelenség, pl. a mellékelt képen a két narancssárga kör, a látszat ellenére, egyforma színű.

Advertisement

Viszont ahol az agyunk erősebb megvilágítást feltételez, ott ugyanazt a színt sötétebbnek látjuk, míg a zöld oszlop mögött, ahova elvileg kevesebb fény jut, az agyunk úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy ugyanaz a tónus legyen a végeredmény, az eredeti színnek világosabbnak kellett lennie. Ezt viszonylag könnyű számomra elfogadni, végülis akkora különbség nincs a két szín között. Nem úgy, mint a fehér-arany és kék-fekete eseténben...

A ruhás fotón se a fényekből, se a háttérből nem sok látszik, így a ruha környezetéből nem igazán tudunk következtetéseket levonni a lehetséges színeire vonatkozóan. Egyes nyilatkozók szerint, (ilyen pl. az MIT-s neurológus, Bevil Conway), a ruha kék-narancs (kék-fossárga), ami megegyezik a fotó "hivatalos" színeivel. Ennek megállapításához azonban kell az a képesség, hogy az ember külön tudja értékelni a megvilágító és a visszavert fényeket. A többségünknek viszont a fossárga és az arany tényleg csak a "fekete egy árnyalata", a fehér pedig a kéké.

Advertisement

Akinek ezt nehéz elhinni (pl. én), annakaz xkcd webképregény kedves munkatársai elkészítették az itt látható képet.Ez alapján egyértelmű, hogy aki a megvilágítást erősebbnek és inkább kéknek feltételezi (bal oldali kép), az a ruhát inkább fehérnek látja, míg aki gyengébb, sárgás megvilágítást feltételez (jobb oldali kép), az inkább kéknek. Jobb oldalt sem teljesen kék-fekete, de ha megkérdeznének, hogy milyen színű ruhát látok a képen, valószínűleg ezt mondanám, végülis a kék-sötét-szarsárga kombó nem annyira népszerű a konfekcióiparban. Ez szerintem megmagyarázza a kép elemzéséből adódó színek és a kék-fekete érzékelés közti különbségeket.

Advertisement

Kékes fény például alapvetően a nappali fény, ami besüt a szobámba (főleg, hogy kék a függöny), így ennek fényében (haha) értelmezem a képet arany-fehérnek. Akkor lettem határozottan izgatott, amikor besötétedett, a szobában a domináns világítás hirtelen a narancssárgás konyhai lámpám lett, és a ruha rögtön sokkal kékebbnek kezdett tűnni. (Érdemes letakarni a kép felső vagy alsó felét, a felső fele sokkal fehérebbnek tűnik, gondolom a sarokban lévő nagy világos paca miatt, az alja meg sokkal kékebbnek, gondolom mert mellette belóg a fekete izé.) Továbbá gyanítom, hogy az, hogy ki mennyire látja állandónak a ruha színét, függ némi hajlamtól, rövid- és hosszútávú alkalmazkodási képességtől, hogy ki milyen fényhez van szokva, de maga A RUHÁval kapcsolatos jelenség felhívta a kutatók figyelmét, hogy mennyire keveset tudunk az emberek egyéni színérzékeléséről.

Valószínű, hogy A RUHA körüli felbolydulás nagyrészének pedig az a legfőbb oka, hogy egy egészen egyszerű, széles tömegekhez eljutó és kézzelfogható példán keresztül mutatja meg, hogy amit valósnak vélünk érzékelni, azt igazából mennyire befolyásolja az érzékelés folyamata (korábban is volt ilyesmiről pár cikk, de nem lett ennyire felkapva). Nyilván érzéke válogatja, de a vizualitás, a látás a legtöbbünk életében olyan központi szerepet tölt be, hogy nem szokás megkérdőjelezni, és mégis, már egy olyan alapvető dologban, mint egy kép színe, ekkora egyéni érzékelési különbségek lehetnek. Mennyire befolyásolhatja tehát alkalmasint a - sokak által abszolútnak hitt - érzékelést akár az előzetes tapasztalat, elvárások, érzelmek, tanult készségek? Nem tudom mekkora kifutása lehet, lesz ennek az egésznek, valószínűleg a legtöbben pár napon belül elfelejtik A RUHÁt, de minél töbször kérdőjelezzük meg, hogy mennyire lehet igaz, hogy 'hiszem, ha látom', annál közelebb kerülhetünk egy viszonylagosságokon és összetettségen alapuló gondolkodásmódhoz, ami a legtöbb jelenség értelmezéséhez elengedhetetlen. Szóval remélem, hogy minél több fizika- és akár biológia órán kerül ez elő, sokkal szemléletesebb példája a szín- és fényérzékelésnek, mint valami uncsi diagram.

Advertisement

Share This Story

Get our newsletter