Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika
Illustration for article titled „Maradj fura! Maradj más!- a 2015-ös Oscar legemlékezetesebb pillanatai

Érdekes hangulatban telt ez a 2015-ös Oscar-díjátadó. Az amerikai társadalom minden aktuális problémája ott lebegett a gyönyörű estélyikben pompázó színésznők és a szépen szabott öltönyökben feszítő férfi színészek feje fölött. Két vicc között – vagy éppen egy viccbe bujtatva - szó volt itt háborúról, nemek közti egyenlőtlenségről, etnikai konfliktusról és lmbt-elnyomásról. Az egész este folyamán tisztán érezhető volt a feszültség és a kompenzálási vágy, ami már a – túlnyomó részt fehér férfiakból álló – jelöltek kihirdetése óta halmozódott az esemény körül.

Advertisement

Kompenzálási kísérletek

A házigazda idén sokadik alkalommal a, felénk főleg az Így jártam anyátokkal miatt ismert Neil Patrick Harris volt, aki zenés hátteréhez hűen egy humoros kis musical performansszal nyitotta meg az estét. Érdekesnek tartottam a ki-kiszólásait, amikben utalt a jelöltek etnikai homogenitására - ha nagyon szépen akarjuk megfogalmazni azt, hogy a filmiparban többségben még mindig idős fehér amerikai értelmiségi férfiak döntik el, kit jutalmaznak, és, láss csodát, többnyire főleg a saját magukhoz hasonló tehetségeket szeretik jutalmazni. Ezek a kritikák azonban elég hamiskásan hangoztak a házigazda szájából, tekintve, hogy a szervezőknek le kellet okézniuk őket. Talán cinikus vagyok, de egyből Hofi és az ő államszocializmusban betöltött szelep-szerepe jutott erről eszembe. Viccelődhetünk azon, hogy a jelöltek túlnyomó többsége fehér férfi, de tenni már nem fogunk ellene.

Advertisement

Hasonlóan álnoknak éreztem a duplacsavart abban, hogy a jelöltek közé sétáló NPH elkezdett arról beszélni, hogy mély orgánumon, brit akcentussal minden jobban hangzik, miután nyilván mindenki Benedict Cumberbatchre számított, csak hogy ő a Selma David Oyeolowojához sétáljon oda, kiemelve ezzel, hogy egy fekete színész is lehet Szofisztikált Kúl Brit...... Hogy aztán felolvastasson vele egy viccet arról, hogy a fekete Annie casting mennyire uncsi. Az ígéretesnek tűnő antirasszista húzás így gyorsan átfordult unalmas zsörtölődésbe.

Újabb próbálkozásnak véltem, amikor az Akadémia fejeként beharangozott középkorú fekete hölgy emlékeztetett minket arra, hogy ez egy nemzetközi esemény, és a vélemény- és szólásszabadság jegyében zajlik.

Advertisement

Nagyon kihangsúlyozták továbbá, hogy a legtöbb jelölt film hősökről szól; polgárjogi harcosokról, a demokráciának tett szolgálataik ellenére öngyilkosságba kergetett meleg férfiakról, inspiráló zenésztehetségekről... Még a whistleblowerek előtt is tisztelegtünk!

Ennél jóval őszintébbnek ható megszólalások, ezúttal a díjazottak részéről

  • John Legend és Common Oscart kaptak a Martin Luther Kingről szóló Selma „Glory" című betétdaláért. Az a beszéd nekem egészen megdöbbentően bátornak és aktuálisnak tűnt. Arról beszéltek, hogy „Selma most történik", mert az igazságért folytatott küzdelmet nem tekinthetjük befejezettnek egy olyan társadalomban, ahol „több fekete férfi van bebörtönözve, mint ahányat a rabszolgaság érintett."
  • A legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart a Boyhood anyukájának szerepéért elnyerő Patricia Arquette szót emelt a nemek közti (főleg munkapiaci) egyenlőtlenség ellen, mire - a témában gyakran megnyilatkozóMeryl Streep és a mellette ülő J. Lo lelkes egyetértő hadonászásba kezdtek a közönség soraiban.
  • A Birdman rendezője, Alejandro González Iñárritu – aki tavaly óta sorozatban a második latin férfi, aki elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat! - szót emelt a mexikói kormány ellen és megemlítette az USA-ban élő latinokat is, akikért szerinte az amerikai kormány többet is tehetne.
Advertisement
  • A homoszexualitása miatt kémiai kasztrációra ítélt brit háborús hősről, Alan Turingról szóló Kódjátszma forgatókönyvéért Oscar-díjjal jutalmazott Graham Moore beszélt a kamaszkori öngyilkossági kísérletéről, majd arra intett mindenkit, hogy fogadja el magát, és ha megadatik számára a lehetőség, adja tovább ezt az üzenetet másoknak: „Maradj fura! Maradj más!"
  • Szép példája volt a szexista filmiparban küszködő nők szolidaritásának a legjobb női főszereplő díját elnyerő Julianne Moore megjegyzése, miszerint „nincs olyan, hogy legjobb színésznő", mert mindenki remek és élvezet és megtiszteltetés együtt dolgozni minden jelölt színésznővel.
Advertisement

...És akkor most minden más

  • Lady Gaga A muzsika hangja medley-jéért érdemes volt megszületnem... Már senki sem vádolhatja azzal, hogy nem tud énekelni.
  • Rita Ora fellépése szintén fenomenális volt (ahogy az a ruha is!), de a másik zenei fénypont számomra egyértelműen a díjnyertes Glory előadása volt, ami jól megbőgetett mindenkit.
  • Azért megemlítem még a Lego mozifilm betétdalát, a The Lonely Island-Tegan and Sara koprodukciót is, különösen, mert a csajok ruhája állt hozzám a legközelebb az összes vörös szőnyeg look közül.
  • MARGOT ROBBIE!!! Margot Robbie, akit csak a Wall Street farkasából ismerünk!!! Honnan ereszkedtél le közénk, halandók közé!!!! Azt is imádtam, hogy fehéret húzott Jeff Goldblum, Adrien Brody és Benedict Cumberbatch is, Wes Anderson pedig sárga (SÁRGA!) inget vett fehér helyett. Ribillió!
Advertisement
Illustration for article titled „Maradj fura! Maradj más!- a 2015-ös Oscar legemlékezetesebb pillanatai
  • Eddie Redmayne lépett elő a legimádottabb ellenségemmé azzal, hogy elvitte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat a Kódjátszma Benedict Cumberbatch-e elől, mert ezt olyan aranyosan megilletődve tette, hogy én nem tudok haragudni rá. Meg aztán... Legalább az Amerikai mesterlövész Bradley Coopere elől is elvitte, az a film pedig unalmas propagandának tűnik.
  • Vajon hány évnek kell még eltelnie, hogy a médiában dolgozó kreatívok szemében is olyan unalmas legyen már a Reese Witherspoon és Benedict Cumberbatch nevén való viccelődés, mint amilyen unalmas ezt hallgatnia a közönségnek? Maradjanak velünk!
  • Itt a legjobb dokumentumfilm, rövidfilm és külföldi film kategória jelöltjeinek listája, csak mert nagyon izgalmasnak tűnnek.
  • Köszönet a Madonnát hajdanán majdnem meggyilkoló Sean Pennek, amiért egy rasszista poénnal zárta az estét, miszerint kár volt zöldkártyát adni ennek a fránya Alejandro González Iñárritunak, mert ajj, hát nem a negyedik díjat viszi el a Birdman, amit ő rendezett?? :) Wes Anderson Grand Budapest Hotelje egyébként pont ugyanennyit kapott.

Share This Story

Get our newsletter