Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika

Feminizmus és tekerés

- “Milyen lenne pasinak lenni?”

- “Hát, például biciklizés közben nem kellene azt hallgatnod, ahogy idegen férfiak kommentálják a testrészeidet.” - mondanám.

Advertisement

- “Hát, például biciklizhetnél.” - mondaná talán valaki más, egy másik nő néhány évtizeddel előttem.

Elképzelhető, hogy csak a tekerés keltette eufória beszél belőlem, de szerintem a két válasz között fennálló életminőségbeli különbséggel súlyos hegymeneteket lehetne meghajtani.

Advertisement

Ezzel együtt, a biciklizés férfikultúra. Még mindig az. Egyáltalán nem reménytelen a helyzet, bőven lehetne rosszabb, de azért a nagysávszélességű cukiság mögül időnként kilátszik, hogy elsősorban férfiaknak próbálnak eladni bicajokat, és elsősorban férfiaknak vannak berendezve a szervizek is (vajon szexista dolog-e forrónadrágos nők képeivel dekorálni a műhelyedet?). A legtöbb helyen jóval több férfi biciklizik, mint amennyi nő; ez alól csak a kimondottan biciklistabarát országok képeznek kivételt.

Advertisement

És naná, hogy a rangos kerékpárversenyeket is inkább férfiaknak találták ki. Például a Tour de France híresen maradi (ez egy kedves szó a kirekesztőre) azzal, hogy (majdnem) kizárólag férfiak versenyezhetnek benne. Konkrétan 2013 nyarán téma lehetett, hogy extrasikeres profi biciklistanők kampányoltak azért, hogy ugyan bizony hadd vegyenek már részt nők is.

Illetve, azokban az években, amikor mégis van női verseny (például 1984-1989 között előfordult ilyesmi kicsapongás), sok nézőnél egyáltalán nem regisztrál. Ilyenkor előfordul, hogy valaki megnyeri a szakaszt, ahogy mondjuk Marianne Martin tette 1984-ban, majd kisvártatva kezdhet is magyarázkodni a sajtósoknak azzal kapcsolatban, hogy ő mégis mit keres a rendezvény VIP zónájában.

Advertisement

A női bicikliversenyek rövidebbek, kisebb nézettségűek és nehezebben lehet szponzorokat találni hozzájuk. És az egyenlőtlenségekkel még a legjobbak is élesen szembesülnek: a háromszoros világbajnok hegyibiciklista Jacquie Phelan például egyszer tévedésből díjazásképp a női helyett a férfi biciklistáknak szánt összeget kapta meg - előbbi egy nullával kisebb. (Phelan egyébként aktív feminista és a WOMBATS - Women’s Mountain Bike and Tea Society, vagyis Nők Hegyikerékpár és Tea Társasága - alapítója. Ezt most csak így itt hagyom, hogy a következő reggeli közben legyen kire gondolni.)

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

A Le Tour Entier kampány alapítói: Kathryn Bertine, Marianne Vos, Emma Pooley és Chrissie Wellington. Forrás

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

Szerettük volna cáfolni, hogy a képen látható biodíszletek a nyeremény részét képezik, de sajnos a kutatási célú biciklifutam-nézés meghaladja korlátozott hölgyképességeinket. Forrás

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

A képen jobb oldalt színesben Lizzie Armitstead. Ezüstérmet nyert a 2012-es olimpián (briteknek biciklizésben az első olimpiai érmet). Oly nagyon híres, hogy a profi bicikliversenyezés hímsovinizmusát nehezményező 2014-es guardian cikkben nem sikerült elsőre eltalálni a nevét. Forrás


Mindenesetre ahhoz, hogy az egyenlőtlenségnek ehhez a még mindig kínos, de már lényegesen kevésbé hajkitépős formájához el lehessen érni, seregnyi önfejű meg izgága nőre volt szükség. Ugyanis a bicajozás hajnalán, a 19. századi Amerikában és Európában, az, hogy a nők kerékpározzanak, nem volt elfogadott dolog.

Advertisement

Nem annyira arról volt szó, hogy kerekperec törvénybe lett iktatva, hogy nőszemélyeknek tilos a bé, viszont nem is volt igazán összeegyeztethető a viktoriánus (=ájulékony, otthonülős, egyszerre légiesen kecses és masszív abroncsos szoknyát viselő) nőiességgel.

Többek között felmerült például, hogy mi fog történni a fiatal nők féltve óvott erkölcsiségével, ha felvigyázás nélkül, egymagukban biciklire pattannak, és, figyelem!, más fiatalokkal érintkeznek. Vagy, hogy mekkorát borul a Rend™, ha nők testedzést végeznek, ráéreznek a sebességre, önbizalmuk támad, pár kilométernyire távolodnak otthonuktól, esetleg a vasárnapi templomlátogatás helyett a kerékpározást választják. Ne adj’ isten, szabadidejükben olyan ruhadarabokat viselnek, amelyekben a szokásosnál könnyebben lehet levegőt kapni meg helyet változtatni. (A kerékpárhasználat volt az, amire hivatkozva szabadulni lehetett a fűzőktől, lehetőség nyílt arra, hogy a nők is hordjanak nadrágot, illetve ki lehetett harcolni, egy némileg ésszerűbb mennyiségű, csupán kicsit több mint 3 kilónyi alsóruházatot kelljen viselni.)

Advertisement

Továbbá, természetesen nagy tudású orvosok értekezései nyomán, félő volt, hogy a kerékpározás károsítja a nők reproduktív szerveit, sőt, az is, hogy a Hölgyek számára a biciklinyeregben ülni, az szexuálisan stimuláló, és mint ilyen, “nem higiénikus”. Nahát, szerintem az egyetlen adekvát reakció erre az lett volna, ha nők, miután kiharcolták maguknak a váláshoz való jogot, tömegesen közlik a férjeikkel, hogy most azonnal távozni fognak, mert nekik ez az egész már nem olyan, mint régen, és tulajdonképpen évek óta, minden alkalommal, amikor össze kell feküdniük az urukkal, kizárólag az teszi éppenhogycsak elviselhetővé a dolgot, hogy a triciklijükre gondolnak közben. Aztán snitt, és önfeledt kerékpározás bele a naplementébe.

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

A bloomers - egy kifejezetten nők számára, biciklizéshez kitalált, szoknyanadrág-szerűen “kétágú” (bifurcated) viselet volt, amire, és ezen szó szerint senki nem fog meglepődni, a népesség nem-szufrazsett hányada végeláthatatlan adagnyi bekiabálással, ökölrázással meg gúnyrajzzal reagált. Érdekes módon, egyes kerékpár modellek kialakítását évtizedekkel előbb kísérelték meg a női ruházathoz igazítani, mint fordítva. Forrás

Advertisement

Azért nem mindenki harapott rá erre a “nők is létezhessenek nyilvános terekben használhassák a kerékpárt” dologra. (Az alábbi idézet egy 1900-as újságcikkből származik, a szerző egy kétüléses biciklin kerekező párt látott.) Forrás

The numerous public that was walking in the Maximilian-strasse, yesterday at noon, witnessed an irritating spectacle that gave rise to much indignation... Unashamed, proud like an Amazon, the graceful lady displayed herself to men’s eyes. We ask: Is this the newest form of bicycle sport? Is it possible that in this manner common decency is being hit in the face without punishment? Finally: Is this the newest form of advertising for certain female persons? Where is the police?

Advertisement
Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők

Szexuálisan túlhűtött biciklinyereg. Ha nemi alapú megkülönböztetésről van szó, üzembiztosan keletkeznek a piaci rések. Forrás

Advertisement

Jó, ez a naplementébe kerékpározós cucc kissé randomnak tűnhet, de volt valaki, aki egy egész hasonlót csinált 1894-95-ben: az amerikai Annie Londonderry, az első nő, aki körbebiciklizte a Földet.

Advertisement

A sztori egy általunk direkte meg nem nevezett férfi tíz évvel korábbi világkörüli bicikliútjával kezdődik, illetve azzal, hogy két gazdag bostoni úriember hatalmas összegben fogadott arról, vajh nők képesek-e ilyesmit véghezvinni.

Majd kiválasztották Annie-t a feladatra.

Annie egy húszas évei elején járó, lett születésű zsidó nő volt, egy férjjel plusz három kicsi gyerekkel. Ránézésre nem tűnt sem edzettnek, sem kifejezetten robosztusnak (kb. 160 centis, 45 kilós alkatot kell elképzelni). Ja, és még életében nem biciklizett.

Advertisement

A két férfi megállapodott, hogy az utazását pénztelenül kell megkezdenie és menet közben sem fogadhat el adományokat, ellenben össze kell gyűjtenie egy ötezer dolláros összeget, továbbá, hogy azokban a nagyvárosokban, ahová elér, az amerikai konzulátustól kell irományokat szereznie igazolásképp, hogy ténylegesen járt ott. Annie 15 hónapot kapott, hogy végezzen a trippel.

Oké. Fogta magát, vett egy-két bicikliórát, lezsírozta egy helyi forrásvizet forgalmazó céggel, hogy amennyiben szponzorálják, cserébe felveszi keresztnévnek a márkanevüket (így lett Annie Cohen Kopchovskyból Annie Londonderry), aztán a nagy napon intézett néhány szót az egybegyűlt érdeklődőkhöz, átvett pár száz dollárt Londonderryéktől, majd családját és közösségét hátrahagyva elindult csomagjában egy váltásnyi fehérneművel meg egy gyöngyház berakásos revolverrel. Az így utazzunk stílusosan rovatok kábé ekkor nyomtak rá az önmegsemmisítés gombra.

Advertisement

Aztán persze előfordultak nehézségek is, például az akarnok francia vámhatóság lefoglalta a biciklijét, háborús övezeteken haladt át, lerobbant a kerékpárja. Sőt: hősnőnk nem túl hosszú idő elteltével átváltott férfivázas biciklire és férfiruházatra (az valahogy praktikusabb volt). Az út során abból tartotta fenn magát, hogy mindenféle hirdetéseket hordott, újságíróknak újságolta a fantasztikusra színezett kalandjait, és előadásokat adott. Gyakorlatilag turnézott és promótálta ennenmagát. Végigcsinálta az utat kisebb-nagyobb zökkenőkkel, hazaért, megnyerte a fogadás tíz ezer dolláros díját (ekkoriban kb. ezer dollár volt egy átlagos éves fizetés). Híres és ünnepelt volt, családjával New Yorkba költözött, és saját rovatot kapott egy újságnál, majd a Férfiak által, Férfiakról, Férfiaknak írt történelem, ahogyan azt nőkkel szokása tenni, kitörölte magából, és csak a 2000-es években lett újrafelfedezve.

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

Annie Londonderry, már az 1894-1895-ös világraszóló biciklizése után. Ha valamiért nektek is furcsán ismerős lenne a kép: igen, Miss Gulch-ot is exoszkeletonban női vázason láttuk. Forrás

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

Annie útjának állomásai egy 1895-ös térképen. Forrás

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

Ms. Londonderry férfivázas kerékpáron, nadrágban és ingben: ez már az elnőietlenedés előrehaladott stádiuma. Persze, nincs az a mennyiségű csillámpor, ami tompítani tudná, ha az ember ennyire magabiztos. Forrás


A 19. században a kerékpár széles társadalmi rétegek szabadidejét és testkultúráját formálta át. Ezen túlmenően pár évtizeden keresztül rengeteg embernek megélhetést, és hatalmas volumenű ipari termelést is jelentett. Köszönhetően hirtelenjében jött hatalmas népszerűségének, kiváló volt arra, hogy ürügyként szolgáljon. Persze ekkorra a kibontakozó nőmozgalom már amúgy is felkavarta az állóvizet, de a biciklizés, és az, hogy a nők sem akartak kimaradni a diliből, többlet-lendületet adott jópár társadalmi vitának.

Advertisement

Ma az, hogy belefér-e, hogy nők nadrágot viseljenek és/vagy szabadon mozogjanak, csak egy-két országban kérdés. Ugyanakkor a kerékpár, mint viszonylag környezetbarát és praktikus közlekedési eszköz, továbbra is társadalmi változások mozgatórugója, és olyasmi, ami köré világszerte projektek százai épülnek. Nem mellesleg, ezeknek a projekteknek jó része specifikusan nőket helyez a középpontjába, és az ő mobilitásuktól remél javulást.

Három példa erre:

  • Bangladesben egy fiatal nőket foglalkoztató vállalkozás, az Info ladies
    alkalmazottai régiójuk vidéki falvait járják, és szolgáltatásokat nyújtanak, valamint nehezen beszerezhető árukat adnak el biciklin felkeresett vevőiknek. A profiljukban olyasmik szerepelnek, mint például az internet-használat (skype-olj külföldön dolgozó családtagjaiddal), a jogi segítségnyújtás (tudd meg, hogyan igényelhetsz támogatást az önkormányzatodtól) vagy akár az egészségügyi tanácsadás (csináltass egy terhességi tesztet, tanulj a reproduktív biológiádról). A vállalkozás azért nőket foglalkoztat, mert idegenként őket sokkal nagyobb eséllyel engedik be saját otthonaikba a vevők. Az “Info Ladies” alkalmazottai képzést és felszereléseket kapnak, a jelentős megkeresett összegeket pedig saját vállalkozásuk felépítésébe, anyagi függetlenedésükbe fektetik.
  • Chilében, a Macleta feminista csoport tagjai nőket tanítanak biciklizni. Az országban kevesen használnak kerékpárt a közlekedéshez, és a biciklizőknek csupán 20%-a nő. A nőjogi aktivisták célja, hogy a kurzusuk elvégzésével a nők legyőzzék a biciklizéssel kapcsolatos félelmeiket, nagyobb önbizalomra tegyenek szert, és szabadabban tudjanak mozogni és használni városuk nyilvános tereit. A célcsoport széles korosztályt (18-tól 68 évesig), és különböző biciklizőtudással bíró nőket fog át. A fővárosban, Santiagóban, rendkívül súlyos problémát jelent a tömegközlekedés magas ára és a légszennyezés, így a program egyben gazdasági egyenlőséget célzó és zöld próbálkozás is.
  • A Kumasi központú Ghana Bamboo Bikes Initiative munkatársai bambuszból készítenek bicikliket, ezzel megbízható és elérhető árú járműveket kínálva. A nonprofit kezdeményezés egyszerre szól nőket foglalkoztató munkahelyek megteremtéséről, könnyebbé tett közlekedésről és fenntartható erőforrás-használatról (a bambuszt helyi falvak termesztik, bőségesen rendelkezésre áll, ugyanakkor viszonylag ellenálló, mégis könnyű alapanyagot jelent a kerékpárgyártáshoz; termesztése egyúttal a talajeróziót is akadályozni hivatott). A biciklik gyártásához ugyan acélt, epoxi ragasztót meg vízálló bevonatot is használnak, de ez még így is jóval kisebb szén-dioxid lábnyomot jelent, mint a hagyományos, fémvázas kerékpároké. A vállalkozás a ghánai Bernice Dapaah igazgatásával működik, és a gyártásban részt vevő nők nemcsak tapasztalatot szereznek, hanem képességeiket önállóan tovább kamatoztatják az ország más pontjain felállított műhelyeikben.
Advertisement
Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők

A bangladesi Info ladies egyenruhás alkalmazottai. Forrás

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

Tanulók a chilei Macleta feminista csoport biciklizési tanfolyamán. Forrás

Illustration for article titled Erős, Emancipált, Bicikliző Nők
Advertisement

Winifred Selby társ-alapító és két alkalmazott a Ghana Bamboo Bikes Initiative műhelyében. Forrás


A 2010-es évek afgán női két keréken feszegetik a kereteket. A nyugatiaknak, 120 évvel Londonderry világkörüli útja után, az utcai zaklatást és a gazdasági egyenlőtlenséget próbálják maguk mögött hagyni. Kérdés, hogy a férfiak mikor fognak tudni végre egyenlően osztozni jogokon és a lehetőségeken - mindegyiken, még a biciklizésszabadságon is.

Advertisement

Linkek

a kerékpározás szerepe a női emancipációban

Annie Londenderry és más biciklitrippelő nők

nemi különbségek a biciklizés terén

kerékpár és technológiatörténet

Share This Story

Get our newsletter