Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika

Tajvan szuper hely. A barátaim szinte semmit nem tudnak róla, rendszeresen keverik Thaifölddel. Alig pár ország ismeri el a szuverenitását. Akkora sziget, mint a Dunántúl, ráadásul a fele magashegység. A bubble tea hazája. Izgalmas történelmű, még annál is izgalmasabb kultúrájú, nyitott, szeretnivaló hely. Kína és a függetlenség közt billegő, meglepő keveréke a Távol-Keletnek és Délkelet-Ázsiának.

Illustration for article titled Büszkén Tajvanban
Advertisement

Ennek a pici országnak nem csak társadalmi, de diplomáciai kérdésként is nagyon fontos, hol foglal állást az olyan világszerte aktuális kérdésekben, mint a melegek jogai. Persze a helyzet Tajvanban sem olyan egyértelmű. Bár a fővárosban, Tajpejben 2003 óta megrendezett Taiwan Pride mára Ázsia legnagyobb LMBTQ eseményévé nőtte ki magát, az egyenlő jogok terén még van tennivalója a szigetországnak.

Biztató viszont, hogy a kezdetekben csak Tajpejre jellemző meleg közösségi élet ma már vidéken is pezseg, így történt, hogy hat évvel ezelőtt először a sziget második legnagyobb városában, a déli csücsökben található Kaohsziungban is megrendezték a felvonulást.

Advertisement

Az idei Kaohsiung Pride Parade május 16-án volt, több ezren vonultak végig a város utcáin, így zárva az előző két hét programsorozatát. A résztvevők száma és a visszajelzések alapján a 2015-ös Pride minden eddiginél sikeresebben szólította meg a közönségét. A fiatal szervezőgárda két tagjával, Dongyi-vel és Liuliu-val beszélgettünk az elért és kitűzött céljaikról, reprezentációról és biztonságról.

Mikor rendeztetek először felvonulást vidéken?

Dongyi: Az első Taiwan Pride-ot 2003-ban, 12 éve rendezték meg Tajpejben. A második a Kaohsziung Pride (KHP) volt. Még csak 6 évvel ezelőtt indultunk, szóval nem túl régen.

Advertisement

Hány városban szervezitek a felvonulást? Hány szervezőcsapatra oszlotok?

Liuliu: Nagyjából úgy néz ki a térkép, hogy északon Tajpej a központ, középen Tajcsung, délen vagyunk mi, Kaohsziung, keleten pedig Hualien. Egy név alatt futunk: Taiwan LGBT Pride, de nem állunk szoros kapcsolatban egymással, ez inkább amolyan csoportok közti szövetség. A tajpeji csapat persze nagyobb a többinél, ezért mindig figyelemmel kísérjük őket. De a többi városban kevesebb a szervező, és minden alkalommal együtt dolgozunk más társaságokkal, nem egyedül szervezzük meg a menetet.

Advertisement

D: A tajpeji csapat is így működik. A főszervezők mellett minden alkalommal van egy önkéntes team is, különböző kisebb szervezetek tagjai.

Milyen volt a helyzet a kezdetekben? Hogy állt Kaohsziung városa a menethez?

D: Igazából a legelső Pride-ot maga az önkormányzat kezdeményezte.

Tényleg? Egyszer csak eldöntötték, hogy erre van igény?

D: Nem, a felvonulást megelőzően már több nagyobb megmozdulás és tüntetés volt a városban, ebből nőtte ki magát a felvonulás.

Advertisement

Tajpejben is így kezdődött?

D: Igen, de az ottani felvonulás körül sok volt a konfliktus. Mikor megkapták az engedélyt a felvonulásra, első alkalommal az önkormányzat pénzzel is támogatta a szervezőket, a polgármester beszédet mondott, szóval mögöttünk álltak mindenben. De a menet után több politikus, képviselő bírálta ezt a döntést. Nem örültek neki, hogy közpénzzel támogatják a melegek ügyét. Ez olyan konfliktushoz vezetett a párt és a menet szervezői közt, hogy a második évtől már semmilyen állami támogatást nem fogadtak el, inkább adományokból szereztek pénzt.

Advertisement

L: Igazából még ha nem is fogadunk már el állami támogatást, akkor is köt minket az aktuális politikai helyzet. Akkor épp a Kuomindang pártnak állt érdekében, hogy erősítsék Tajpej világvárosi imidzsét, de ez a támogató hozzáállás ma már inkább a Zöld Pártra jellemző.

Illustration for article titled Büszkén Tajvanban
Advertisement

Beszélnél egy kicsit a KHP szervezőinek nemi megoszlásáról?

L: A legtöbben meleg fiúk. Körülbelül harmincan vagyunk.

D: A csapat körülbelül egyharmada lány, bár vagy egy tucat nőjogi egyesülettel dolgozunk együtt.

Advertisement

L: Transzneműek nincsenek a főszervezők között, de az önkéntesek közt sokan.

Kik a szóvivőitek?

D: Ketten, egy lány és egy srác, ők felelősek a sajtóközleményekért és ők szoktak nyilatkozni is.

Advertisement

Ha jól tudom, ez alkalommal voltak a legtöbben a felvonuláson.

D: Így van, nagyon örülünk! Nem vagyunk igazán nagy város, de idén 7000-en jöttek el a menetre. Ez egyértelműen az idei téma sikerének tudható be. Különösen fontos, hogy ebben az évben sokkal több lány jött ki, mint eddig bármikor.

Advertisement

Minden évben választotok tematikát?

D: Igen, mindig van egy központi témánk. Idén a fókuszt a testre, és a másság szépségére helyeztük, az egész fesztivál a tested biztonságérzetének, minden test egyediségének az ünneplése volt. Túl gyakran fordul elő, hogy mivel mindannyiunk teste kilóg a sorból, ezért bántjuk, csúfoljuk egymást. Ha nem simulsz be a tömegbe, akkor a másságod miatt könnyen gyűlölködés célpontjává válhatsz, vagy ha csúnyának neveznek, akkor szinte elveszted a testedhez való jogod. Szerintünk ezek nagyon fontos genderrel kapcsolatos kérdések, amiket fontos a közösségben felvetnünk és megvitatnunk. Nagyon sok fiú nem felel meg a társadalom erős, hatalmas férfiképének, sokszor emiatt bántják és csúfolják őket. Szerintünk ezt a témát az LMBTQ közösségben kifejezetten fontos elővenni.

L: Az AI, a szervezésben résztvevő csapatok egyike azzal a szlogennel csatlakozott, hogy “My body, my right”. Ez a lényeg. Ez volt az idei felvonulás alapgondolata.

Advertisement

Ha több volt idén a lány, akkor mondhatjuk, hogy a testpozitív mozgalom Tajvanban is inkább a lányokat szólítja meg?

D: Nekik erre mindenképp nagyobb szükségük van. A fiúknak sem egyszerű, de azért a lányokat sokkal többet kritizálják nálunk. A fiúk nem tudják milyen érzés az, hogy magassarkút kell hordanod ha elegáns akarsz lenni, vagy hogy a rövid szoknyádra hivatkozva bánthatnak. Fiúként nem kell hosszú lábaidnak lennie, nem kell olyan vékonynak lenned. A hagyományos kínai szépségnek hosszú a haja és hófehér a bőre. Ez egy rossz vicc, itt lehetetlen így élni. Kaohsziung egy iszonyú forró éghajlatú város, hogy maradjon az ember fehér, hogy ne fulladjon meg a hosszú haja alatt? Egy csomó lány számára ezek elérhetetlen dolgok.

Advertisement

De úgy tűnik, a külsejük mégsem akadályozza meg a lányokat abban, hogy sikeresek legyenek. A következő választáson induló összes jelölt nő, tehát mindenképpen női elnökötök lesz. Ennek milyen hatása lehet a tajvani LMBTQ jogokra?

D: Én nagyon örülök, hogy most végre lesz női elnökünk, korábban csak alelnöki pozíciót töltött be nő. Szóval ez mindenképp jó hír. De hosszú távon egyáltalán nem biztos, hogy egy női elnök tesz majd többet a nők vagy a melegek jogaiért. Ha nem áll ki az eddig diszkriminált csoportok egyenlő jogaiért, akkor teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi az illető.

Advertisement
Illustration for article titled Büszkén Tajvanban

Mi volt a témátok hat éve, az első alkalommal?

D: Az elején minden a kezdetről, a láthatóságról szólt. Kiálltunk, és megmutattuk Kaohsziungnak, hogy itt vagyunk, létezünk.

Advertisement

L: Hat évvel ezelőtt még nem nagyon lehetett Kaohsziungban LMBTQ párokat látni együtt, ez a város konzervatívabb, mint Tajpej. Az első alkalommal az is hatalmas eredmény volt, hogy kétezren kijöttek velünk az utcára. Aztán a későbbi években, a második, harmadik, negyedik alkalommal a nyilvánosságnak célzott üzenet volt a legfontosabb, a felvonulás volt a fő alkalom arra, hogy mi magunk mondhassuk el, mire van szükségünk.

D: Így kampányoltunk pl. az azonos nemű párok házasodáshoz való jogáért.

L: Pontosan. Szóval minden évben volt egy fő topikunk is amellett, hogy megmutattuk magunkat.

Advertisement

Említetted, hogy idén kifejezetten sok volt az olyan felvonuló, akit nem az LMBTQ téma fogott meg.

D: Nagyrészt LMBT résztvevőink voltak, de rajtuk kívül azok is kijöttek velünk tüntetni, akiket elsősorban a testpozitív üzenetek mozdítottak meg. Nagyon örülök, hogy idén velünk együtt ők is kiállhattak magukért.

Advertisement

Nem kritizálták ezt a döntést azzal, hogy így az LMBTQ közösség tagjai háttérbe szorulhatnak?

D: A résztvevőktől egyáltalán nem volt ilyen visszhangja a dolognak. Már hatodik éve rendezzük meg a felvonulást, van mögöttünk öt tisztán LMBTQ témájú tüntetés. Néhány szervező megjegyezte, hogy mivel az idei téma nagyon tág, ezért könnyen elveszhet a fő cél, és megfeledkezhetünk a melegek jogairól. De aztán abban állapodtunk meg, hogy nem szigetelhetjük el az ügyünket a nem-LMBTQ emberektől. A többieknek is érezniük kell, hogy ez az ügy a sajátjuk, közös. Úgy látjuk, hogy ezeknek a kérdéseknek egy a gyökere, és nem szabad címkékkel elválasztani őket.

Advertisement

L: A KHP szervezői között gyakrabban merül fel a szivárványos zászló problémája. Mindenhol szivárványos zászlót osztogatunk és ezt használjuk a logónkon is, mert ez az egész mozgalmat jelképezi. De sokan szeretnék, ha a különböző szexuális orientációk jelképei is ugyanilyen jól ismertek lennének, pl. az aszexuális vagy a transzszexuális zászló. Sokaknak fontos az öndefiníció, hogy ne érezzék magukat egy nagy olvasztótégelyben. Ha ezzel nem kezdünk valamit, akkor sokan úgy fogják érezni magukat, mintha vendégek lennének a saját bulijukban. Ezt egész biztosan nem szeretnénk.

A felvonuláson kívül milyen programok voltak még az idei Prideon?

L: Éreztük, hogy lenne igény több párbeszédközpontú rendezvényre. Sokan jönnek sűrűn teleírt transzparensekkel a menetre, tehát van mondanivalójuk. De így félő, hogy elbeszélünk egymás füle mellett. A felvonulás előtti két hét programsorozata nagyon izgalmas volt, főleg a hat tematikus előadásra vagyunk büszkék. Megszólaltattunk olyan, amúgy háttérbe szoruló csoportokat, mint a queerek vagy a biszexuálisok. Én ott voltam mindegyiken, lélegzetelállító volt hallgatni a vallomásokat, hogy kinek hogy formálja az életét a nemi identitása és beállítottsága. Volt egy HIV témakörű előadásunk is.

Advertisement

D: Nagyon élveztük, hogy Kaohsziung közösségi tereiben, iskolákban, galériákban, kávézókban gyűltünk össze. Kiváltképp annak örültem, hogy minden alkalommal sokan csapódtak hozzánk, akik amúgy nem tudták hogy aznap este LMBT témájú beszélgetés lesz a városban.

Rendeztünk még egy művészeti projektet is. Felkértünk képzőművészeket és fotósokat, hogy osszák meg velünk a saját történetüket, és ezeket ki is állítottuk. Ezek a sztorik mind a melegséghez, a nemi identitáshoz fűződtek. A Pier-2 Art Centerben volt a kiállítás, és rengetegen megnézték, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk. Teleírták a vendégkönyvet mindenféle széppel.

Advertisement

L: Ugyanezt a kérdést feltettük Facebook-on is: mi a te történeted? Mi a tested története? A válaszokat utána (persze név nélkül) megosztottuk, a válaszreakciók pedig minket is megleptek, igazán megindító volt. Úgy tűnik, a Facebook a legkézenfekvőbb eszköz a párbeszédre.

Voltatok már külföldön felvonulni?

L: Nem, nem jutottunk még el külföldre.

D: Szerintem nem is feltétlenül szükséges, a KHP a helyi közösségről szól.

A helyi közösséget mennyiben befolyásolja, hogy mi a helyzet máshol?

D: Az amerikai melegmozgalom nemzetközi hatása elvitathatatlan. Az ő nyomukban járunk, az általuk kivívott eredmények mentén alakítjuk a taktikánkat Tajvanban, és keressük, mi lehet a következő lépés a melegjogok terén. A választott témánkat szintén befolyásolja valamennyire, hogy milyen a nemzetközi helyzet. Erre jó példa, hogy Tajvanban most országszerte folyamatosan szerveződnek tüntetések a melegek házasságkötési jogáért.

Advertisement

L: A queer-elméletet, meg általában a queer szót és más hasonló kifejezéseket mind tőlük vettük át, és sokszor nem is tudjuk lefordítani kínaira, vagy ha lefordítjuk, akkor torzul a jelentésük. A queer-t pl. csak fonetikusan írjuk át, a biszexuális, transzszexuális orientációra van saját szavunk, de sokszor egyszerűbb az angolt használni.

D: De ez tényleg csak a szóhasználat. Az a célunk, hogy minden alkalommal a mi térségünk problémáiról szóljon a felvonulás. Ha nem figyelnénk erre nagyon komolyan, akkor szerintem sokan kiválnának a szervezést segítő csoportok közül. És persze úgy nem a közösségért lenne az egész.

Advertisement
Illustration for article titled Büszkén Tajvanban

Ünnepeltetek, mikor az Államokban mindenhol engedélyezték a melegházasságot?

L: Csak facebookon, a szivárványos képekkel.

D: Ja, igen, azt aztán mindenki kirakta.

L: Igazából mi most annak örülünk, hogy májustól Kaohsziungban, júniustól pedig Tajpejben is bejegyezhetik élettársi viszonyukat a meleg párok, a döntés pedig, egyelőre úgy tűnik, a transzneműeket sem zárja ki. Ez jogot biztosít például kórházi látogatásra, ha sok másra nem is. Igazán itt volt az ideje.

Advertisement

Pont a KHP idején, május közepén jött a hír, hogy Japánban engedélyezték az azonos neműek házasságát. Ez szerintetek hatni fog a tajvani genderpolitikára?

D: Nem hiszem, nálunk ezt a kérdést a külföldi helyzettől teljesen elszigetelten kezelik.

Advertisement

L: Az azonos neműek házassága már tizenkét évvel ezelőtt felmerült, mint törvényjavaslat, és akkor leszavazták. Az élettársi viszony engedélyezése pont most indult meg. De ha engem kérdezel, szerintem a házasság kérdését a döntéshozók örökké halogatni fogják, nem vállalják fel. Az egyház befolyása miatt...

Az egyház befolyása miatt?

L: Igen, igen. A misszionáriusoknak nagy a támogatottsága, és sok a pénze.

D: A befolyásosabb buddhista, taoista egyházi emberek általában távol tartják magukat a politikától. Ez a keresztény gyülekezetekre kevésbé jellemző, de nem ők a legnagyobb ellenzői a melegjogoknak.

Advertisement

L: A legkomolyabb melegellenes mozgalom mögött az Egyesítő Egyház áll. Ez egy koreai alapítású egyház, amely a Biblia mellett más tételeket is tanít, és nálunk sokszor együttműködnek a szorosabb értelemben vett keresztény egyházi szervezetekkel.

Vannak kritikusabb hangok a KHP szervezői közt, akik szerint a felvonulás nem a legjobb módszer kampányolni a melegjogok mellett?

Advertisement

Összenevetnek.

D: Vannak, vannak bizony.

L: Persze, sokféle javaslat született. Idén majdnem futóversenyt rendeztünk. Sokan úgy gondolják, a menet önmagában nem kelt elég feltűnést.

Advertisement

D: Én ezzel azért sem értettem egyet, mert az idei témánk a test szabadsága és a testek sokfélesége. Szóval nem kellene olyan eseményt szerveznünk, amin sokan nem tudnak részt venni. Vannak mozgássérült melegek, túlsúlyos melegek, ez az év nekik volt talán a legfontosabb.

L: Sokan pedig egyszerűen csak bulizni, ünnepelni jönnének ki. Ki akarnak öltözni. Nem, a futás nem volt jó ötlet.

Advertisement
Illustration for article titled Büszkén Tajvanban

D: Persze érthető ez is, a menet talán nem a legérdekfeszítőbb dolog, de nem is arról szól, nem csak szórakozás. Az a fontos, hogy láthatóak vagyunk. Egyértelművé kell tennünk, mit várunk a döntéshozóktól. Ez nem csak buli, magunkat képviseljük.

Advertisement

L: Ha valamiféle műsort kezdenénk szervezni, és erre váltanánk át a menetről, akkor sokkal kevésbé lenne kézzelfogható, hogy itt meleg emberek állnak ki saját magukért. Az is fontos tényező, hogy arra a pár órára a város utcáin mindenki ránk figyel. Az út mentén sokan integetnek, sokan már várnak és lelkesítenek minket, de van, aki először lát ilyet. Kisgyerekes családok sétálnak mellettünk. Ez nagyon fontos.

Van tapasztalatotok ellentüntetőkkel? Veszélyes kimenni a Taiwan Pride-ra?

D: Hát, túl komoly atrocitásokról még nem hallottam. Ellentüntetők mindig vannak, főleg Tajcsungban: kis létszámú keresztény és buddhista csoportok, na meg a már említett Egyesítő Egyház. De nem viszik túlzásba, az út mellett tüntetnek. Nincs mellettünk túl sok rendőr, sőt, évről-évre kevesebb. A kezdetekben szükség volt rá, máskülönben nem mertek volna kijönni az emberek.

Advertisement

Tajvanban nem jellemző, hogy egy nagyobb tömegre bárki rá akarna támadni, vagy hogy az ellentüntetők az arcunkba kiabálnák a véleményüket. Sokkal inkább név nélkül, indirekt módon szeretik ezt csinálni. Az interneten sokkal több támadás ér minket, mint az utcákon. Ha pedig valakit tényleg nagyon zavarunk, az telefonál a rendőrségnek, hogy túl hangosak vagyunk. De egyenesen a szemünkbe biztos nem fogják megmondani a véleményüket, sőt a legtöbb ellenző messzire elkerüli a melegfelvonulást, aznap inkább nem megy ki az utcára.

Ti aktivistaként mennyire éreztétek magatokat biztonságban?

D: Ó, én egyre inkább. Megtaláltam a közösségem. Régen, mikor még nem bújtam elő, sokkal jobban szorongtam, hogy mi lesz, ha valaki bántani akar. Most már van olyan biztonsági hálóm, hogy nem kell aggódnom. És tudok vigyázni magamra.

Advertisement

L: Nálam is tudják már otthon, és elfogadták, mellettem állnak. De tudok sok olyan önkéntesről, akit meglátott a családja a képeken, vagy észrevették a pólóját, kitűzőjét. Ez elég kellemetlen szituáció, minden évben van olyan szervezőnk, akinek csupa konfliktus a Pride-időszak.

Mit gondoltok, Tajvanban egy meleg pár sétálhat úgy az utcán, mint egy heteró pár?

Advertisement

L: Hát, helyzetfüggő. A leszbikus párokat általában nem is veszik észre, azt hiszik, hogy csak barátok.

D: Mi például a volt barátommal sétáltunk kézenfogva az éjszakai piacon, az ottani nyüzsgésben el lehet vegyülni. De azért sokan kiszúrtak minket, az eladók néha meg is jegyezték, de alapvetően pozitívan álltak hozzánk. A figyelem nem mindig baj, legalább látszunk. De megértem, hogy sokan félnek.

Advertisement

Mitől félnek?

L: Szerintem félnek felvállalni.

D: Három-négy évvel ezelőtt lehetett, hogy felmentem Tajpejbe, és a vonaton ült két nagyon fiatal lány, akik fogták egymás kezét. Tele volt az egész kocsi, de körülöttük mégsem állt senki, és láttam rajtuk, hogy iszonyúan kényelmetlen nekik az egész. Nagyon rosszul esett ezt látni, mindenki úgy viselkedett, mintha legalábbis koszosak lettek volna. Úgyhogy persze odamentem hozzájuk, és odasúgtam nekik, hogy nagyon királyak vagytok. Így aztán biztos egyértelmű volt mindenkinek, hogy én is meleg vagyok. De szerintem így lehet a fiataloknak a legtöbbet segíteni, hogy melléjük állsz, vállalod, hogy látszani fog, ki vagy.

Advertisement

Szerinted ma már más lenne a helyzet?

D: Ma többen megértenék, mit jelent, ha két lány fogja egymás kezét, és talán nem reagálnának ilyen rosszul. Főleg az idősebb generációra jellemző, hogy amíg nem a saját gyerekük meleg, addig a többiek nem nagyon zavarják őket. De a családtagjaikkal már nem ilyen elnézőek.

Advertisement

L: Szerintem most jobb a helyzet. Nem megy ki a fejemből, milyen sokan voltak a programokon és a felvonuláson. Ráadásul nagyon sok olyan társaság jött ki, akiknek alapvetően nem szívügye a melegjogok védelme: természetvédelmi klubok, állatbarát csoportok, kézműves körök. Mostantól ők is a barátaink, ez az egészben a legfontosabb. Együtt vagyunk ebben.

Share This Story

Get our newsletter