Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika

Őszinte igeneket csak biztonságos légkörben lehet mondani

Az elmúlt (pár hónapos? pár éves?) időszak fejleménye, hogy, már nem kizárólag szovjet katonák révén van szó a hazai sajtóban és közbeszédben szexuális erőszakról. Szintén előrelépés, hogy időnként még olyan extra dolgokról is szó esik, mint az, hogy mit is jelent a beleegyezés és annak hiánya. Ha ez valakit kicsit közelebbről is érdekel, akkor még azt is megtudhatja, hogy a beleegyezésnek mi minden előfeltétele van - ezek azok a dolgok, amiket a szexuális erőszak megelőzésével kapcsolatban hangsúlyozni szoktunk. Hogy egy személy akkor tud szexbe ténylegesen beleegyezni, ha eszméleténél / ébren van, józan, ha önkéntesen és lelkesen adja a beleegyezését, nem pedig fenyegetés vagy bármilyen győzködés nyomása alatt. Hogy a beleegyezés lehetőleg ki van mondva, vagy testbeszéddel egyértelművé van téve. Hogy a beleegyezés meglétének kérdése újra meg újra fel kell, hogy merüljön, mert sok, apró, egymást követő döntési helyzet eredője. Hogy a beleegyezés hiányát nem kötelező megindokolni - többek között ezt is jelentené az, amikor leszögezzük, hogy „A nem az nem!”.

Advertisement

Ezen kívül haladó szinten még az is fel szokott merülni - és innentől igazán trükkös, legalábbis a visszajelzések alapján -, hogy amennyiben a fentiek mind megvannak, még akkor sem „ér” a beleegyezés, ha a felek között jelentős egyenlőtlenség áll fenn (pl. hierarchia, korkülönbség, élethelyzetből fakadó kiszolgáltatottság stb.), illetve ha olyan dolgok is együtt járnak a szexszel, amibe nem egyezett bele az érintett nő (nem kívánt terhesség, nemi úton terjedő fertőzés), vagy aminek nem képes belátni a következményeit.

Oké. Tegyük fel, hogy ezeket mind elfogadjuk a nemi erőszakkal kapcsolatban. Sőt, akár a szexuális erőszak összes formájával kapcsolatban is, a szülészeti erőszaktól kezdve az online szexuális zaklatásig.

Advertisement

Ha ez megvan, akkor a következő kérdés, ami adódik: ez így elég-e? Biztos lehetek-e benne, hogy ha ezek teljesülnek, akkor tiszta szívvel pipálhatom ki az erőszakmentességet? Hogy akkor nem kényszerítek senkit semmire?

Én azt tanultam az életemben megforduló emberektől, és a saját reakcióimból is, hogy nem teljesen.

Advertisement

Sok kapcsolat, amit látok magam körül, pontosabban a kapcsolatok túlnyomó többsége, nem igazi egyenlőségre épül. Ha egy ilyen viszonyban a felek a másikkal mégis egyenlően szeretnének együtt lenni, akkor folyamatosan oda kell figyelniük arra, hogy a fennálló egyenlőtlenségek valahogyan ellensúlyozva legyenek. A kiegyensúlyozásnak rengeteg rétege kell, hogy legyen, a kommunikáció csak a legfelső.

De a legtöbb ember már ennél a legfelső rétegnél elbukik. Gondolom, őket is a férfiuralom agymosta olyanná, amilyen módon megnyilvánulnak, szóval ez nem hatalmas meglepetés, de ettől még nem kell feldobni az ég felé a kezeket, hogy hát, akkor úgy néz ki, hogy így jártunk, mert ilyen az élet.

Advertisement

Szóval: itt következik pár tipp ahhoz, hogy 1.0-ról 2.0-ra léphess, és tovább csiszold az erőszakmentes, beleegyezésről szóló párbeszédeidet.

(Az alábbiak elsősorban lányoknak és fiatal nőknek szólnak, másodsorban meg olyanoknak, akiknek megvannak azok a privilégiumai, amelyek révén büntetlenül megtehetnék, hogy mások beleegyezését figyelmen kívül hagyják. Ugyanakkor mindünknek lehetnek olyanok az életében, akikhez képest „feljebb állunk”, és mindannyian folyamatosan kerülünk választási helyzetekbe, ahol valakinek a beleegyezését kellene adnia, ezért - kiterjesztve a koncepciót a szexuális életről a mindennapok összes aspektusára - bárkinek hasznosnak bizonyulhat, hogy mindkét nézőpontból szemügyre vegye a beleegyezés dinamikáit.)

Advertisement

Először is, tanulságos megfigyelni, hogy emberek hogyan reagálnak, amikor valamit így vagy úgy, de elutasítasz. Ki az, aki elsőre meghallja, hogy valamit nem akarsz, és ki az, akivel szemben határozott érdekérvényesítésre meg kemény határtartásra van szükséged, hogy a nemed tényleg nem maradhasson. Ha a társaságban valaki már kétésfeledszerre noszogat, hogy igyál (még egy kört), az egy remek alkalom arra, hogy (miután a legmegfelelőbbnek ítélt módon kezelted a szituációt pl. helyreraktad, elhúztál tőle jó messzire stb.) készíts magadnak egy mentális jegyzetet arról, hogy inkább olyanokkal töltsd az időd, akik komolyan veszik, ha valamire nemet mondasz. Amint ezzel végeztél, jöhet az a rész, ahol erősen rákoncentrálsz, hogy te se próbáld másokra erőltetni a megfelelést - még jelentéktelennek tűnő dolgokban se.

A kép forrása: xxqueerxedgexx.tumblr.com
A kép forrása: xxqueerxedgexx.tumblr.com
Advertisement

A következő, amit hasznos figyelembe venni, hogy - egyébként - emberek a legritkább esetben szoktak nemmel nemet mondani. (Ezt úgy lehet hatékonyan megfigyelni, ha elkezdesz explicit nemeket felelni emberek ajánlataira vagy közeledéseire - jó esély van rá, hogy sokkolódni fognak tőle.) Az elutasításnak ezer és egy formája lehet, és nem kell mindig azt kivárni, amíg a másik explicit és konkrét módon, artikulált és hangos tagadószavakkal utasít vissza. Csomószor kitérő válaszok jönnek, csomószor hümmögés, csomószor meg valami, ami a leginkább bizonytalanságnak tűnhet, és esetleg csak testbeszéddel van kifejezve.

És a helyzetet megfordítva: te is joggal várhatod el a (beszélgető)partnereidtől, hogy felismerjék az ebben a formában adott reakcióidat, tudniillik a legtöbben képesek a nem explicit nemleges válaszokat is detektálni. (Ez még akkor is így van, ha előfordulnak elkövetők, akik utólag arra hivatkoznak, hogy az áldozatuk jelzései nem voltak elég egyértelműek.)

Advertisement

Túllépve a „nem” válaszokon (csak egyszer kelljen nemet mondani, sőt, lehessen más módokon is elutasítani közeledéseket), még jobb, ha mindannyian reflektálunk arra, hogy az emberek, akikkel kapcsolatba kerülünk, sokszor olyan nyomásokat is éreznek magukon, amiket mi nem is észlelünk, amik bennünk fel sem merülnek befolyásoló tényezőként. Vannak, akiknek sokszor nehezükre esik nemet mondani. (Például a női szocializáció, aminek az egyik központi eleme, hogy folyton „a másik alá menj”, megpróbáld kitalálni a gondolatait, és lehetőleg mindig kiszolgáld az igényeit, jellemzően nem könnyíti meg a nemet mondást. De nőket bántással és erőszakkal is “meg lehet tanítani” arra, hogy nemet mondani tilos.)

Ha valakivel szemben megterhelőnek érzed, hogy nemmel kell felelned egy kérésére, akkor lehet, hogy érdemes visszavenni a tempóból - és csak attól a ponttól kezdve közeledni hozzá, amikor már megszűnik nehéznek lenni az, ha bármi felőle érkezőt el szeretnél utasítani. Fontos az is, hogy mindig odafigyelj arra, hogy épp milyen érzéseket élsz meg, és bízz a saját sejtéseidben. Ha egy pasi már attól kisebbfajta dührohamot visz színpadra, hogy a kinézett filmre a mozijegyek épp az orra előtt fogynak el, bőven számolhatsz vele, hogy előbb-utóbb nemcsak az ártatlan pénztáros találhatja magát egy őrülési jelenet középpontjában, hanem te is.

Advertisement

Ugyanitt: ha valakinél olyasmit gyanítasz, hogy megfelelni akarásból mond igeneket, jól tud jönni, ha rászoksz, hogy amikor felajánlasz valamit, egyúttal azt is rutinszerűen hozzáteszed, hogy nem feltétlenül kell az ajánlatodat elfogadnia. Ez nyilvánvalónak tűnik, de rengetegszer előfordul, hogy emberek már pusztán attól is bátrabban mondanak nemet (értsd, kevésbé érzik kényszerítve magukat), hogy a partnerük önmagától beemeli a lehetőségek halmazába az elutasítást, mint valós, létező, járható opciót.

Szintén remekül működő módszer, hogy amikor a másik valamiről kifejezi, hogy nem szeretné, akkor megköszönöd neki, hogy ezt megtette. Elképzelhető, hogy egy ilyen gesztus sokaknak abszurd, de ezzel ki lehet mutatni, hogy a partnered őszintesége előrébbvaló, mint az, hogy bármi áron megfeleljen az általad előzetesen felállított elvárásoknak.

Advertisement

Végül, ha még mindig maradtak benned bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy amikor a pasid/barátnőd igent mond, akkor tényleg igent is gondol-e, érdemes mélyebben szemügyre venned a kettőtök kapcsolatát, és általánosságban elgondolkodni azon, hogy mekkora az egyenlőtlenség köztetek. Ha ez megvan, akkor ennek fényében a partnered tudtára adhatod, hogy bármikor (méghozzá bátran, és akár anélkül is, hogy bármiféle kérdés elhangzana) teljesen oké nemet mondania, hogy teljesen oké nem egy az egyben ugyanazokat a dolgokat akarnia és élveznie, amiket te akarsz vagy élvezel.

A tényleges döntési szabadság ugyanis onnantól kezdődik, ha minden fél biztos lehet benne, hogy ha valamibe nem megy bele, az nem fog duzzogást, kiábrándulást és csalódottságot vagy akármi más súlyos rossz érzéseket maga után vonni.

Share This Story

Get our newsletter