Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika

A 444-es Ács Dániel újságír az Illatos útról:

“Sokunkban él hamis biztonságérzet, hiába történt meg például a vörösiszap-katasztrófa. Azt képzeljük, hogy több ezer tonna veszélyes, tűzveszélyes anyagra nagyon gondosan és alaposan odafigyelnek a szakemberek és a hatóságok.”

Advertisement

1) Több ezer tonna veszélyes anyag van valahová totál szakszerűtlenül lerottyantva, 2) a Budapesti Vegyi Művek a hunyó, és 3) amikor reagálni kéne, az államgépezet padlót fog. Király, hogy szó van erről, és igen, kiegyensúlyozottabb napjaimon én sem ezt várnám, de azt igazán nem lehet mondani, hogy a helyzet példátlan volna.

Az előző részek tartalmából, avagy a hazai vegyiparnak nagyszerű hagyományai vannak

A mostani sztori kb. 1300 hordónyi veszélyes anyagról szól; a garéi veszélyeshulladék-lerakó esete mintegy 65 ezer hordónyiról.

Advertisement

A vágott változat: a BVM gyomirtó szer gyártásból származó mérgező melléktermékeit beöntötte acélhordókba, rajzolt egy pipát valami papírra, majd kivárta, hogy ezek a tárolóedények korrodálódjanak, kilukadjanak, a magas klórtartalmú, fenol származékokból álló trutymó kiszivárogjon, és elszennyezzen talajt-talajvizet-felszíni vizet-levegőt.

Ami ezután következett, az kísértetiesen hasonlít arra, amit ÁD ír

„évtizedes problémahalmaz, ami körül annyi pancserség, hozzá nem értés, kapzsiság, felelőtlenség és természetesen, nem megfelelő EU-pénz-felhasználás áll, hogy azzal meg lehetne tölteni egy Moldova-könyvet.”

Advertisement

annyi eltéréssel, hogy a budapestiével ellentétben, a Baranya megyei rémdráma időskálájának nagyobb részében nem dőltek az EU-s pénzek, ugyanis még nem voltunk tagállam: először 1983-ban mérték ki a hulladéktároló alatti talajvízben a szennyeződést; a kármentesítés még a 2000-es években is zajlott (majd halkan puffant egyet és félbemaradt).

Advertisement

A folyamatnak voltak akár megszokottnak is mondható összetevői: pontatlanul kiírt közbeszerzési pályázat, egyoldalú szerződésbontás miatti hosszas pereskedés, teljesítési késedelem, hatalmas összköltség… A slusszpoén viszont kétségtelenül az volt, hogy a kárelhárítási processz viszonylag súlyos másodlagos
környezetszennyezést vont maga után: amikor a toxikus, jelentős klórtartalmú elegyeket égetéssel kísérelték meg ártalmatlanítani térfogatcsökkenteni, a határértéket jócskán meghaladó dibenzo-dioxin koncentrációkat csináltak oda a levegőbe. Két menetben. Először a dorogi, másodszor meg a győri hulladékégetőben. (Ezzel ugyan megoldani nem sikerült a problémát, viszont legalább kémiailag átalakítva, extrém mértékben mérgező vegyületek formájában átkerült egy másik, lényegesen kevésbé „kézben tartható” közegbe is.)

Najó, végül nagy nehezen, de kiemelték, átcsomagolták, és elszállították a hulladékokat a megsemmisítésük helyszíneire - jórészt osztrák és német égetőművekbe. Sőt, még azzal az anyagmennyiséggel is elbántak, ami időközben váratlanul került elő a balfenékről. Ez 2001-re jött össze. A költségeket részben a BVM fedezte, a környezetvédelmi alap 2,35 milliárdos támogatásával.

Advertisement

Viszont. Dolgok, amik három évtized leforgása alatt sem következtek be Garé kapcsán:

  • a több mint száztízezer tonnányi elszennyezett talaj rekultivációja
  • a környékbeli falvak lakosainak kártalanítása

Történetesen a tetraklór-benzol, ami bomlástermékeivel egyetemben a talajba jutott, perzisztens és bioakkumulatív (vagyis viszonylag nehezen lebomló és a szervezetbe kerülve bizonyos, nagy lipidtartalmú szövetekben felhalmozódó) vegyület. Nem mellesleg növeli a kromatid-típusú kromoszóma-aberrációk előfordulásának gyakoriságát (mutagén).

Advertisement

Sebaj, ez még belefér. Legalább megtanultuk, hogy amíg egy gigavolumenű szennyezés nem villog piros akciófénnyel és hagy maga után halmokban fetrengő kismókusokat, addig nem is olyan rettenetesen ciki.


Linkek

Részletesebb és szabatos leírás a garéi esetről (legalábbis az első pár évről): Darvas Béla - Virágot Oikosnak (39-42. oldal)

Advertisement

Egy épkézláb amerikai adatbázis arra az esetre, ha sajátkezűleg kell keresgélnünk obskúrus mérgező anyagok felhasználásait meg hatásait: Hazardous Substances Data Base

Akit érdekelnek más hasonló esetek is, annak itt egy térképnézegetős oldal (Garéval épp nem szerepelünk rajta, de például Kolontárral igen): Environmental Justice Atlas

Advertisement

Volt egy pont, amikor a BVM Garén szeretett volna égetőművet létesíteni és helyben elégetni a veszélyes hulladékát, de a lakosok ellenállásába ütköztött. Ezt a szituációt elemzi Gille Zsuzsa történelmi-etnográfiai megközelítésben. Szuperizgalmas: Cognitive Cartography in a European Wasteland: Multinational Capital and Greens Vie for Village Allegiance (1999)

Annak idején Garéról még a Népszabadság tudósított sokat, például a vége (lolsob) felé:

Aktuális veszélyes hulladék binge reading:

Share This Story

Get our newsletter