Kirké

Anarchofeminizmus és divatkritika
Anarchofeminizmus és divatkritika

Támogatás nőknek, bárhogyan is végződjön a terhességük

Illustration for article titled A dúlaság spektruma
Advertisement

Sarah Weddington a legfiatalabb személy evör, aki sikeresen képviselt egy ügyet az amerikai Legfelsőbb Bíróság előtt - ez volt az 1973-as „Roe kontra Wade", aminek nyomán, a nők magánszférához való jogára hivatkozva, és csak bizonyos megkötésekkel, de gyakorlatilag legálissá vált az abortusz az Egyesült Államokban. Azóta több mint 40 év telt el, de a Republikánus törvényhozók koncentrált figyelmének köszönhetően a biztonságos körülmények között elvégzett abortusz az elmúlt években számos amerikai nő számára újból nagyon nehezen hozzáférhetővé vált.

Itthon és másutt is megfigyelhető, hogy amikor az életvédelmet™ zászlajukra tűző kiválóságok abortuszról vitáznak, elég sokszor a nők üdvözülése, a gyermeki ártatlanság, a komplett társadalom lelki hogyléte, a nemzethalál vagy pedig az élet és a gyilkolás morálfilozófiai bemérése a téma. A ténylegesen előálló helyzetek kimeneteleinek összehasonlítása (pl. hogy mi zajlik le az egyes nők életében egy kényszerterhesség vagy egy nem biztonságos keretek között elvégzett műtéti beavatkozás során vs. egy adag abortuszgyógyszer bevételekor) ehhez képest félre van tolva.

Advertisement
Illustration for article titled A dúlaság spektruma

Miközben a törvényalkotók (értsd: hatalmasságos férfiak) módszeresen és szorosra reteszelt fülekkel szerkesztgetik át az abortuszt szabályozó jogi környezetet, aktivisták egy része saját eszközeivel próbál tenni a nők jóllevéséért, és segít a kiszolgáltatott helyzetben lévő embertársain, így horgonyozva feminizmusát az ún. Valósághoz.

Advertisement

Az egyik lehetséges módja annak, hogy ezt valaki megtegye, az, ha abortusz dúlaként dolgozik.

A dúla feladatköre eredetileg a várandóssághoz meg szüléshez kapcsolódik (de ellentétben a bábával, ez nem egy "orvosi" jellegű szerep): támogatás nőknek, elsősorban lelki segítéssel és ismeretek átadásával. Ez az alapértelmezett rész. Ami az elmúlt pár év fejleménye: a teljes spektrumú dúla ('full spectrum doula'), illetve az abortusz dúla megjelenése. Pontosabban, új feminista intézmények felépülése, amelyek felismerik, hogy egy nőnek abban az esetben is szüksége lehet erre a fajta támogatására, ha véget akar (vagy véget kényszerül) vetni a terhességének, vagy ha spontán vetélése van.

Advertisement

Ezek a dúlák érzelmi, sőt, néha fizikai segítséget is adnak (pl. fájdalmakat csökkentő masszázs és relaxációs/légzési technikák), és próbálják minél hatékonyabban képviselni a klienseik érdekeit (pl. egy kórházi beavatkozás kapcsán). A nők reproduktív jogainak korlátozása folyamatosan, és egyre durvább eszközökkel folyik (az Államokban például az abortuszklinikák ellehetetlenítésétől kezdve, a nők manipulálásán és félreinformálásán át a klinikákra bemenő nők különösen agresszív zaklatásáig - próbáld meg elképzelni, milyen abszurd és riasztó, amikor vadidegenek csapata tüntet egy konkrét műtét ellen, amire neked szükséged van -, és abortuszt végző orvosok meggyilkolásáig bezárólag). Ennek fényében nem meglepő, hogy a dúlasághoz kapcsolódó feladatkör is szerteágazó (pl. nők elkísérése a klinikára és onnan haza, információs és segélyvonalak működtetése, szállásadás olyan nőknek, akik távoli városokból érkeznek az ellátásért, pénz gyűjtése azok számára, akiknek gyorsan szükségük van rá, hogy kifizessék az abortuszukat).

A folyamat önkéntesekkel (és ingyenesen, és optimális esetben nem nyilvántartott bevándorlók számára is igénybe vehető formában) működik, a célja pedig az, hogy be lehessen vinni a dúlai szerep személyre szabott, páciens-központú, ám beavatkozásokat sosem kényszerítő modelljét a fennálló egészségügyi intézményrendszerbe.

Advertisement
Illustration for article titled A dúlaság spektruma

A beszámolók alapján, ez egy olyan tevékenység, amiben mindennapossá válhat a szembesülés extrémnek tűnő, jellemzően a többszörös elnyomás mentén alakuló sorsokkal. Ezek azok a szituációk, ahol egyszerűen muszáj megállni, hogy az ember átadja magát a furcsálkodásának ("miért így viselkedik?", "miért nem mutat ki érzéseket?") a félelmeinek ("egy ilyen korú magzatot?", "ennyire fiatalon teherbe esett?", "mit reagáljak most, hogy előtörnek a gyerekkori bántalmazásának a traumái?", "látom, hogy mekkora fájdalmai vannak"), vagy az ítélkezésnek ("ezért veteti el?", "miért várt ilyen sokat vele?", "hogy veheti az egészet ennyire félvállról?", "miért nevezi gyereknek, amikor az egy magzat!?"). Plusz, leginkább a késői abortuszoknál (ahol már jellemzően altatnak) és leginkább a műtőben, de a dolog orvosi részének megfigyelése is felkavaró lehet: vér meg kiszedett testrészek látványa, fizikai fájások meg műszerek hangjai.

Advertisement

A kulcs: tanúként jelen lenni, odafigyelni, és ezzel részt vállalni a másik élményeiből.

Történik mindez abban a politikai közegben, ahol a (szüléseknél praktizáló) dúlák egy része kifejezetten választásellenző. Ráadásképp pedig, a választáspárti (az abortusz biztonságos körülmények között tartásáért és ennek megfelelő szakpolitikáért küzdő) feministák hatalmas nyomást éreznek magukon azzal kapcsolatban, hogy az abortuszt, mint egy kiemelten fontos, pozitív, felszabadító eszközt tematizálják - ami jócskán bonyolítja annak a ténynek az elismerését és láttatását, hogy a nők egy része számára a művi terhesség-megszakítás egy megterhelő, zavaros, fájdalmas élethelyzet.

Advertisement

Gondoltam, érdekes volna kifaggatni valakit, akinek vannak kapcsolódó élményei: Sárit, aki tavaly év végén végzett el egy dúla tanfolyamot. Szóval készítettem vele pár percnyi interjút. (Egy okés Skype kapcsolat, meg egy avar kori diktafon segítségével. Mint az a posztprodukciós fázis során kiderült, utóbbi tekerési hajlandósága, szöges ellentétben műemléki értékével, rohamosan csökken… Ezzel együtt is: bőven ajánlom, hogy időnként hangrögzítsétek kedves barátnőitek mesélését, szuper érzés később visszakövetni. Sári, remélem, hallgatod az adást, ez a szívecskés sorminta neked szól!!)

_Beszélgetés Sárival_

E: Az abortusszal kapcsolatban mi az álláspontod, és hogyan jutottál erre az álláspontra, tehát mennyire befolyásolta az a folyamat, hogy egyre több dolgot megtudsz az abortusszal kapcsolatban?

Advertisement

S: Az abortusszal kapcsolatban úgy általában… abszolút mellette vagyok, meg pro-choice és a többi és a többi. Viszont azt gondolom, hogy nagyon el szeretném kerülni azt a helyzetet, hogy nekem személy szerint szükségem legyen egy abortuszra. Nem tudom, hogy mit csinálnék egy ilyen helyzetben. Attól függetlenül, hogy nem tudok hirtelen erre a kérdésre biztos választ adni, ezt a bizonytalanságot megtartom magamnak, és csak a saját életemre vonatkoztatom, merthogy nem én vagyok az, akinek a más gyerekét, nem tudom, fel kell majd nevelnie, vagy örökbe kell adnia annak ellenére, hogy esetleg megszülni sem akarja.

E: Igen. Egyébként nekem az a problémám ezzel a kérdéssel, mármint azzal, amit épp feltettem neked, hogy ugye az abortusz, az az egyik legtöbbször elvégzett beavatkozás, viszonylag sokat csinálnak belőle…

Advertisement

S: Igen.

E: És már attól is furán éreztem magam, hogy felteszem neked ezt a kérdést, hogy úgy általában az abortusz… Elég sokféle abortusz van, a kivitelezésében is, meg az időzítésében is, meg sokféle okból kényszerülnek bele nők abba, hogy abortuszuk legyen… és nem jó, hogy a párbeszéd, ami folyik, az viszont erre sokszor érzéketlen.

Advertisement

S: Igen.

E: És ez önkritika, nyilván.

S: Igen. Hát ez mindenképpen egy probléma szerintem, az egész abortusz körüli diskurzusban, hogy az életvédő szerencsétlenek, általában, amennyire én látom a dolgokat… a második trimeszter végén vagy a harmadik elején végzett abortuszok képeivel riogatják az embereket, miközben amikor 1-2-3 hónapos terhesen egy gyógyszeres abortuszt végeznek el rajtad, az azért teljesen más… mint ugye az, amiről mutogatják a képeket, hogy „így trancsírozzák fel benned azt a gyereket". És szerintem teljesen más egy „anya" és magzat vagy akármi viszony egy terhesség elején is, mint amikor már ott rugdal a hasadban, és abszolút elképzelhető, hogy ha tudod, hogy nem akarod megtartani, akkor meg egyáltalán nem fogsz elkezdeni kötődni ahhoz a kisujjkörömnyi sejtcsomóhoz, ami elfoglalta a méhedet… És ez az, amit igen, én is hiányolok… hogy a legtöbb esetben még mindig arról van szó, hogy egy babszemnyi izét szednek ki belőled. És úgy egyébként szerintem ez ma annyira… távoli dolog. Nem is tudom, hogy fogalmazzam ezt meg. Tehát le se szarjuk, ha lecsapunk egy legyet, vagy akármi… ezért furcsa nekem az, hogy ha egy dongónyi valamit kiszednek belőled, az meg egy óriási bűn.

Advertisement

E: Igen. A kontroll, azt hiszem… ha valakinek tényleg csak egy teher a terhesség, akkor, ha viszonyulni akar valahogy az embrióhoz vagy magzathoz, az nyilván teljesen más lesz, mintha azért éli meg kontrollvesztésnek a helyzetét, mert ő szeretné kihordani azt a terhességet, de tudja, hogy nem lehet.

S: Igen, és valahogy ezek a különböző narratívák is hiányoznak szerintem az általános abortusz-diskurzusból… Tehát, hogy igen, van olyan is, hogy akarná a nő azt a gyereket vagy kötődik hozzá, de egyszerűen _nem_lehet_megtartania_, és igen, van olyan, hogy egyszerűen csak nem akarja és kész, vagy külső kényszerítő erő, mint egy, nem tudom, férj vagy család, vagy valami más kényszerít arra, hogy most megszüld, vagy éppen ne szüld meg. Szerintem ezek a helyzetek mindig sokkal összetettebbek, mint ahogy azt ábrázolni szokás.

Advertisement

E: Igen… Hogyha távolról nézzük, és azt látjuk, hogy ez egy életmentő műtét, egy mindenkinek az életszínvonalát javító beavatkozás, akkor - feminista szempontból - egy teljesen egyértelmű dolognak látszik. És amikor meg arra gondolok, hogy lehet tudni azt, hogy azok a nők, akik az abortuszklinikára kerülnek, azok csupa igazságtalanság miatt kerülnek oda, akkor meg egy nagyon szomorú dolog. Nem maga az abortusz feltétlenül az, amitől szomorú, de valami konfliktus-szerű mindig van... És ennél a témánál a választás, mint szervező koncepció, kicsit értelmét veszti számomra. Az önrendelkezés, a 'choice' egy csomó esetben úgy érzékelem, hogy az, hogyha te benne vagy egy élethelyzetben, ami anyagi okokból, abúzus miatt, vagy akármilyen szocio-ökonómiai tényező miatt, gyakorlatilag ráhelyez egy pályára…

S: Igen, tehát, hogy igazából nincs is választás…

E: Igen, egy csomó esetben valószínűleg nők nem azt élik meg, hogy nahát, ez itten most az aktív önrendelkezés!!, hanem gyakorlatilag a legkisebb rosszat próbálja megtalálni egy adott helyzetben valaki.

Advertisement

S: Igen.

E: Ami túlélésre emlékeztet engem inkább, mint bármi másra.

S: Igen.

E: Mik voltak azok a tényezők, amik afelé mozdítottak, hogy jelentkezz egy dúla tanfolyamra?

Advertisement

S: Hát akkor elkezdem ezt az egészet a legeslegeslegelején... Kábé 12 éves voltam, vagy még kisebb, amikor elővettem az anyám egyik ilyen kismamakönyvét… igen, ez volt a címe talán.. egy óriási könyvet a női testről, és megtaláltam benne a gátmetszést, és iszonyatosan kiborultam tőle, hogy úristen, hogy ezt csinálják emberekkel, tényleg?! És akkor kérdeztem az anyámat, hogy „veled is ezt csinálták?", és ő mondta, hogy igen, mind a három alkalommal, mert ugye hárman vagyunk testvérek… És akkor ez kábé traumatizált egy életre…

És elkezdtem aztán később, amikor újra előkerültek ilyen témák az életemben, utánajárni annak, hogy ennek tényleg mindig így kell lennie, hogy odajönnek és felvágnak, merthogy nem, nem, nem, nem, én ezt nem akarom, majd, ha valaha lesz gyerekem… És akkor rákattantam erre az egész szülés témára, meg a mindenféle alternatív szülés mozgalmakra, és egy csomót olvastam ezekről a dolgokról, és nagyon sokáig gondolkodtam azon is, hogy elmenjek szülésznőnek, vagy akár szülész-nőgyógyásznak, de aztán ebből… hát nem lett semmi.

Advertisement

Viszont mindig gondolkodtam rajta, hogy azért én szeretnék valahogy a szüléshez kapcsolódó munkát végezni... aztán megtudtam, hogy létezik egy olyan szerepkör, hogy dúla, és kijöttem Angliába, és itt pedig egyszerűen lehetőségem lett arra, anyagi, hogy el tudjak végezni egy ilyen képzést.

Felmentem a doulaUK honlapjára, ahol megtaláltam egy nekem elég szimpatikus tanfolyamot, ami pont itt volt a közelben. Egyébként ez tök jó volt, merthogy nem is a helyszín alapján kerestem, tehát nem ez volt az elsődleges szempont, hanem az, hogy a leírás mennyire szimpatikus. És pont, ami a legjobban tetszett, az itt volt Cambridge-ben, vagyis hát az egyik ilyen félig hozzá tartozó faluban. És meg tudtam beszélni a nővel, aki tartja, hogy fizethessek részletekben... És elvégeztem ezt a tanfolyamot novemberben, azzal a reménnyel a fejemben, hogy majd a mindenféle feminista nézeteimet, amik a szülés témájához is kapcsolódnak, hát… a gyakorlatban is érvényesítsem valahogy.

Advertisement

És miközben megcsináltam ezt a tanfolyamot, és egy csomó mindent olvastam is a dúla szerepkörről, jutottam oda, hogy, ami a legjobban passzolna hozzám, vagy amit a legszívesebben csinálnék, az egy ilyen kettős dolog lenne. Tehát, hogy legszívesebben olyan nőknek nyújtanék támogatást, akik egy nem tervezett embrióval a hasukban találják magukat. Amiben a legszívesebben segítenék, ahhoz kötődik, amit te is mondtál, hogy az abortusz általában nem választás… Na, hát én azt szeretném, hogy ez valóban választás és valódi önrendelkezés legyen… és mind a két esetben, ugye, akármit akarnak, akár abortuszt, akár kihordani azt a gyereket, és aztán megszülni, támogatást tudjak nyújtani.

És… igazából a dúla szerepe legnagyobbrészt arról szól, hogy egyszerűen információkat zúdítasz a kliensedre, hogy ő aztán megfelelően informált döntést tudjon hozni… Például arról, hogy otthon akar szülni, vagy kórházban, vagy egy… Fú, itt hogy is hívják?… Angliában vannak ilyen...

Advertisement

E: Szülésház, vagy szülésotthon?

S: Hát, igen, 'midwife-led unit'-ok, ahol szülésznők vannak csak....

E: Bábák?

S: Hát, itt igazából az az érdekes, hogy angolul egy szó van a bábára is meg a szülésznőre… Tehát, csak a 'midwife' van, de az 'independent midwife'-ok azok, akik szerintem nagyjából a magyarországi bábának felelnek meg …

Advertisement

Szóval a legnagyobb része a munkának, az ebből áll, hogy információkat adsz ezerrel, és egyszerűen támogatod a nőt abban, hogy döntést hozzon, és, hogy higgye el magának, hogy igen, őneki az a megfelelő dolog, és, hogy ő tudja, hogy mi a legjobb neki meg a gyerekének…

És ezt külön ki is hangsúlyozták ezen a tanfolyamon, hogy van olyan, tényleg, hogy egy nő azzal, hogy most itt neki kell eldönteni fontos dolgokat saját testéről meg a saját gyerekéről... és ez a jog csak az övé, ja, beszélhet róla a partnerével, de a végszó, az igenis csak az övé, na, ez egy csomó nőnek kábé az első alkalom az életében, hogy ilyen súlyú döntéseket neki kell egyedül meghoznia, és őt tartják a legkompetensebbnek a saját testének egy természetes működésével kapcsolatban.

Advertisement

És ezért fontos… Valahol a dúla szerep, az egy magától értetődően feminista dolog, vagy legalábbis én így látom, hogy azt támogatod, hogy azt csinálja a kliensed, ami neki a legjobb és ez nekem nagyon szimpatikus és fontos gondolat.

E: Azon gondolkoztam… hogy azt lehet tudni, hogy egy csomó nő, akinek abortuszra van szüksége, az valamilyen módon abúzust szenved el… és pl. amikor a PATENT-es abortusztanácsadós kutatást nézegettem, akkor is az jutott eszembe, hogy... hogyha a feminista mozgalom ezeken a pontokon, ahol extranagy koncentrációban vannak azok a nők, akik tényleg nagyon kiszolgáltatott helyzetben vannak… hogyha lenne valami módja annak, hogy ezeket a nőket, ha még nem azok, akkor a feminizmusnak megnyerni, az szuper lenne… de közben meg egy ilyen, érzelmileg extrán felfokozott helyzetben semmiféle terepe nincs ennek, hogy az ember, és most karikírozva értem ezt, elkezdjen "indoktrinálni" másokat.

Advertisement

S: Igazából szerintem erre nem is feltétlenül van szükség, mert hogyha egyszerűen megadod egy nőnek a választás lehetőségét… tényleg, ugye lehet, hogy először életében, az szerintem egy csomó esetben már elég ahhoz, hogy beindítson valamit, meg, hogy felismerje, hogy mennyire nem oké az, hogy most volt ilyen először, esetleg... Tehát, hogy… szerintem...

E: Hogy ez már önmagában annyira erős…

S: Hát, ez már önmagában egy baromi nagy dolog. Hogy igen, most te döntesz a tested felett. És akkor például, ha el akarod vetetni ezt a gyereket, akkor elmegyünk, és bevesszük a nemtudommilyen tablettát, és ott fogok ülni melletted, fogom majd a kezed, vagy pedig, hogyha igazából meg akarod tartani ezt a gyereket, akkor pedig megnézzük, hogy milyen lehetőségeid vannak, és igenis, találunk valamit, és megoldjuk ezt.

Advertisement

E: Igen.

S: És nem kell, nem tudom... az anyádra hallgatnod 17 évesen, aki azt mondja, hogy márpedig igenis elveteted ezt, amikor te mondjuk nem akarod. Vagy akármi.

Advertisement

E: És a tanfolyam, amit csináltál, mire, milyen típusú dúlaságra készített föl?

S: Ez a szülés és gyermekágy időszakáról szólt. Én egyszerűen csak felfedeztem magamnak ezt az abortusz dúlás cikket, meg ezt az egész kezdeményezést, ami Amerikában indult, hogy dúlák támogatnak abortuszt választó, vagy nem választó...mert ugye most beszéltük meg, hogy a választás… szóval, akiken elvégeznek egy abortuszt, azoknak támogatást nyújtson egy dúla. És akkor, ja, arra jutottam, hogy ez egy nagyon jó dolog lenne, hogyha működne máshol is.

Advertisement

E: Igen, az szuper lenne… bár még azt hiszem, az Egyesült Államokban sincs olyan rettentő sok abortusz dúlákat gyűjtő szervezetből…

Advertisement

S: De azért ott már vannak képzések erre egyáltalán, és az is nagy és jó dolog szerintem. Itt [Európában] meg még kifejezetten erről nincs szó...

De, ami meg még tök érdekes, hogy elindult egyáltalán a gondolkodás arról, hogyan lehetne valahogy az abortuszt akár otthon is elvégezni, és az 'independent midwife'-ok gyakorlatának a részévé tenni, és ez szerintem egy tök jó dolog lenne… hogyha megfelelően képzett szakemberek csinálhatnának ilyeneket kórházon kívül is. Pont ugyanazért, amiért otthon szülni is jó lehet valakinek… azért lehet ideális egy otthoni abortusz.

Advertisement

E: Igen. Egy másik érdekes aspektus, hogy elég naturalista részletek kerülnek elmondásra az abortusszal kapcsolatban… És ez is egy döntés, hogy távolságtartóan viszonyulunk ehhez az egészhez, vagy pedig az őszinteségnek azzal a formájával, ahol részletgazdagon bemutatja az ember, hogy mi zajlik.

S: Szerintem az jó dolog.

E: Az őszinteség? Igen!

S: Igen.

E: Van olyan honlap, amit szoktál olvasni, és abortuszos történeteket gyűjt, és amit különösen érdekesnek találtál, vagy jónak?

Advertisement

S: Őő, húha. Abortuszos honlap, amit olvasok, az főleg a Tégy az abortusz ellen című facebook oldal. Ahol… azokat a posztokat szoktam ott érdekesnek találni, amikben leírják a nők a "nekem volt egy abortuszom, de ezért és ezért megbántam" történeteket… Azt én nagyon-nagyon érdekes oldalnak tartom. De tényleg.

E: Mert ott ténylegesen megtörtént esetek megosztása történik? Emiatt?

S: Igen, de azért nyomnék erre egy óriási trigger warning-ot… De, igen… szóval, ott el lehet egy csomószor olvasni, hogy hogyan élik meg nők az abortuszukat, és azt írják sokan, hogy ezt megbánták, és abból lehet szerintem tanulni egy csomót… Hogy mit lehetne másképp csinálni, hogy ne kelljen megbánniuk ezeket a dolgokat… Merthogy azokra a nőkre világít rá, akik szerintem annyira nincsenek reprezentálva a feminista mozgalomban, akik nem akarják elvetetni azt a gyereket, de mégis megcsinálják valamiért, és ez a valami, ez egy elnyomott helyzet általában, legyen az egy párkapcsolati dolog, vagy a tágabb családban történő… vagy… valami más külső ok miatt belekényszerülnek egy ilyen helyzetbe, és ennek nem szabadna megtörténnie… És egyébként pedig az egész szülés, gyerekvállalás, szoptatás témáról azt látom, hogy a nők életének ez az a szakasza, ami baromira nincs lefedve a feminista diskurzusban, miközben szerintem a legtöbb nőnek előbb vagy utóbb ez lesz a valóság… mert nem olyan helyzetben élnek, hogy egyáltalán kérdéses legyen, hogy előbb-utóbb anyák lesznek. És nem látom ezt reprezentálva. És ez egy tök szar dolog, szerintem.

Advertisement

Források/kapcsolódó olvasnivaló:

Az Egyesült Államokban működő 'Doula Project' honlapokat például innen tudjátok egyszerűen megtalálni.

Share This Story

Get our newsletter