Most, hogy küszöbön a strandszezon, két alapvető dolog van, aminek már az említésével is szuperhatékonyan ki lehet borítani a legtöbb nőt: a háj (ld. előző kirké cikk) és a szőr. Utóbbinak külön sármja, hogy ez annak ellenére hatalmas feszültségforrás, hogy szőr minden nőn nő. Mindegyiken. Minden embernek szőrös a lába, a hónalja és a nemiszerv-tájéka, de ezt a szőrt az emberek felének jelenleg kvázi kötelező eltávolítania, hogy emberszámba vétessenek.

Miért

Nemrég azt mondta nekem egy igen intelligens idős hölgy, hogy aki szőrtelenít, főleg lábat meg hónaljat, az azért teszi, mert tetszeni akar. Ebből eléggé kiviláglik, hogy van köztünk laza 50 év korkülönbség, amikor ő volt 25, lehet, hogy még tényleg erről szólt a dolog, de hogy én nem a tetszeni akarásért kezdtem el anno, az holtbiztos. Hanem azért, hogy ne csúfoljanak az iskolában. Ott áll az ember lánya 12-13 évesen, és nem elég, hogy jó eséllyel melle is ekkortájt kezd nőni meg a menstruáció is lecsap, egyszer csak közlik vele, hogy mostantól ahogy a lába kinéz, az elfogadhatatlan. Sosem tudtam, hogy mi az az átmenet, ameddig egy kislány lába még lehet szőrös, mert gyerek, meg amikor már nem lehet, mert « kezd nővé válni » vagy mi a túró. De ha az osztálytársak borotválják, akkor nincs mese, be kell állni a sorba, különben szívatni fognak. És az osztálytársak anyukái is be fognak szólogatni, hogy ideje lenne már, hogy nézel ki, biztos így akarsz-e jönni a strandra. Ja meg, hogy nem nőies. Még nem dolgoztam fel, hogy hogy lehet valami nem nőies, ami kivétel nélkül minden nőn nő.

Ilyen nyomás alatt nem gondolom, hogy ez tetszeni akarás kérdése. Anyám sokáig nem akarta megengedni, hogy szőrtelenítsek (hogy pontosan miért, azt most jöttem rá, hogy nem tudom), de elintéztem titokban, zsebpénz borotvára, hogy végre békénhagyjanak. Az ember gyereke (ne legyenek illúzióink, amikor ez a hercehurca elkezdődik, a lányok nagyrésze még vitán felül gyerek) a sima lábaival legtöbbször nem kitűnni akar, hanem csak annyit, hogy ne legyen kirívó a tömegben, mert igen, sok csupasz láb között feltűnő a szőrös. Még a fanszőrzetről (na, nem a bikinvonalról) fel-felmerül, hogy többféleképpen lehet, és tetszés kérdése, de a láb és hónalj csak egyféleképpen elfogadható, szőrtelenül (pedig lehetne pl színes!).

Olyannyira, hogy a szőr eltávolítására szolgáló millióegy termék reklámjában soha de soha nem látni testszőrzetet. Vidáman borotválják a vékony, bronzos nők a hónaljukról a nagy semmit, bazsalyogva hideggyantázzák a lábukról a nihilt, kenegetik a szőrtelenítő krémmel a szőr hűlt helyét. Ezzel szemben férfiborotva reklámban még nem nagyon láttam az arcáról férfiasan a semmit borotváló hímet. Ezeknek az a koreográfiája, hogy bejön a férfi a fürdőszobába, megnézi a tükörben, hogy hm, bizony, borostás vagyok, majd (bár megtehetné, hogy így megy emberek közé), majd megborotválkozik (mert ez egy borotvareklám). A nőn növő borosta viszont akkora tabu, hogy maximum rajzolt bőrkeresztmetszeten lehet megmutatni, vagy helyettesíteni kaktusszal, mert nyilván a lábszőr pont olyan, mint a derékszögben kifelé álló merev 3 centis tüskék. Ementén várnám, hogy a Borostás Férfi feje a maga reklámjában kaktusszal helyettesíttessék, de sajnos ez nem fog megtörténni.

Hogyan

Világ életemben gyűlöltem szőrteleníteni, de megcsináltam, mert nem merült fel, hogy lehetne máshogy is. Maradtam a borotvánál, az a legegyszerűbb, és megvolt a bejáratott szövegem arra, hogy ha mások más módok felől kérdeznek, akkor azokkal szemben mik az ellenérveim. Akkor azt hittem ezek jobbára üres kifogások, de utólag visszagondolva szerintem tökéletesen érthető mind : 1) a szőrtelenítő krém kimarja a színt a fürdőszobaszőnyegemből, nem akarom ezzel kenegetni magam heti kétszer 2) az epilátortól kitágulnak, húzódnak az erek a lábamban, plusz a szőrök nagyrészét csak letépi, nem ki, így hetente meg kellene ismételni, és FÁJ 3) otthon nem gyantázok, mert leforrázom magam, a kész gyantacsíkoktól meg vegyiégésszerű ekcémám lesz 4) a kozmetikusra sajnálom a pénzt (és tényleg). A borotva se sokkal jobb, főleg hogy úgy nyomtam, mint az ismerőseim nagyrésze, a 3x használatos borotva rohadtul nem volt 3 használat után eldobva (mert marha drága, drágább, mint a férfi verzió), se lefertőtlenítve, se semmi, szóval utána benőtt, begyulladt meg mittudomén, utáltam azt is.

Advertisement

(Nincsenek illúzióim, nem gondolom, hogy ezután az olvasók nagyrésze felhagy a szőrtelenítéssel, de akik borotválnak, nektek mondom : egyrészt cseréljétek rendszeresen a pengét, ne hagyjátok totálisan eltompulni, ha rozsdásodik, akkor kuka, és minden használat előtt fertőtlenítsétek le. Ennek remek badass módja belemártani a fejét 70%-osnál töményebb alkoholba és meggyújtani, csak vigyázzatok, ne folyassátok rá semmire közben, pláne ne a kezetekre. Nem fog megolvadni vagy ilyesmi, a fogkefe is simán kibírja ezt a műveletet, és igen hatékony, a laboreszközeim egy részét is így sterilizálom).

Köszönhetően a szerencsétlen borotválkozási szokásoknak, mindenem, amit szőrtelenítettem, általában hegekben, sebekben és pattanásszerű izékben úszott. Anyám egyszer meg is jegyezte, hogy ez annyira ronda, hogy ennél már az is jobb lenne, ha nem szőrtelenítenék egyáltalán, de akkor úgy éreztem, hogy az ki van zárva. Mert a sebek legalább azt üzenik, hogy látjátok, megpróbáltam. Eszembe sem jutott, hogy szőrösen merészkedjek (pl) a balatonfűzfői strand közönsége elé, nem ám, tudom hol a helyem, és hát így sikerült, véres, meg minden, de legalább a szándék megvolt. Ennyire szól a dolog a tetszeni akarásról.

De tényleg miért

Azt, hogy történelmileg hogyan alakult ez így, pontosan megmondani nehéz, de egy, elsősorban a szőrtelenítő termékek reklámjain alapuló kutatásnak nagyjából sikerült. Az egész lábszőr kérdés a ’20-as években még olyannyira fel sem merült, hogy újsághír volt abból, hogy egy lány lábborotválás közben megvágta magát, röpke 30 év alatt azonban a szőrtelen láb lett a norma. (Legalábbis az Egyesült Államokban (a cikk erről szól főleg), azért Európában bőven lehetett még szőrös hónaljat később is) Az ezalatt a 30 év alatt megjelenő reklámok szövegei nem finomkodnak, rendes nő szőrösen nem megy emberek közé, nem veszi fel az ujjatlan ruhát meg a rövid szoknyát. A kedvenc szlogenem egyenesen azt mondja, hogy « ha mi lennénk a nőiség dékánja, fegyelmi vétség lenne minden szőrös láb a campuson ». Csak hogy eldönthesse az ember ugye, hogy kell-e ez neki vagy sem.

Emellett persze körülmény az is, hogy ezek a testrészek, láb, hónalj, az érintett időszakban kezdtek rendszeresen kilógni a ruházatból, követhette tehát egyszerűen ezt a tendenciát a szőrtelenítési szükségesség is (alkar, arc szőrtelenítéséről korábbi években is fel-felbukkantak hirdetések). Emellé azonban odatenném, hogy más témában ilyen hangvételű reklámok sem akkor, sem azóta nem voltak különösebben jellemzőek, hogy « heló, itt a termék, használd, vagy megbélyegzünk » (ld. a veet reklám fent). Illetőleg hogy ugyan egyre több férfi grasszál shortban meg ujjatlan trikóban, mégis elég felhőtlenül elszőrösködik a nagyrészük, szóval a testrész láthatósága önmagában nem kötelez a szőrtelenítésére.

Ilyenkor persze minden ilyen beszélgetésben és minden ilyen cikk alatt megjelennek százával azok a kommentek, hogy “de én nem az elvárás miatt szőrtelenítek, hanem mert nekem személyesen a csupasz láb jobban tetszik”. Számukra van egy rossz hírem: ebben a kérdésben (eddig?) nem nagyon kínálták fel nekünk a döntés lehetőségét. Amíg arról, hogy most akkor férfiarcon a borosta-e a menőbb vagy a szakáll, vagy ha tök sima, esetleg a bajusz, simán lehet vitatkozni, még arról is, hogy ciki-e, ha férfi szőrteleníti a lábát/hónalját (hohó! ami nőknek kötelező, férfiaknál cikiveszélyes!), női láb/hónalj esetében ez egyszerűen nem vita tárgya. Nem egy egyénileg eldönthető esztétikai kérdés.

Az ismerőseim nagy része, főleg ha egyedülálló, akkor télen szarik az egészre, és ha épp nem megy sehova, akkor gond nélkül elhalasztja a szőrtelenítést 1-2-3 nappal. De ha emberek közé kell menni, akkor előjön a szorongás, mit fognak szólni, mi lesz ha észreveszik, meglátják, mit fognak gondolni, és 2 mm lábszőrtől hirtelen mindenki jetinek érzi magát. Ami a fentiek fényében abszolút nem meglepő, nem is tudok, és nem is akarok kárhoztatni érte senkit.

És ha nem

Én kb. egy éve nem szőrtelenítettem lábat, kicsit kevesebb ideje hónaljat, tavaly nyáron asszem azt még levágtam. Idén nem fogom, kíváncsian várom mi történik. Egyfelől rettenetesen felszabadító, nem kell foglalkozni vele (bár tény hogy relatíve szerencsés vagyok, mert elég világos színű, és néha kiszőkítem, ha olyanom van (mondjuk kéken még menőbb lenne)). Származik-e belőle frusztráció ? Naná, ha az ember amúgy is úgy érzi magát, mint egy hányás (mindenkinek vannak ilyen napjai), nem sokat dob a morálon, ha még szőrös is, de meg vagyok róla győződve, hogy ha éppenséggel borotválnám a lábam, frusztráltabb napjaimon úgyis kínálna nekem tálcán valami mást a szépségipar, amin stresszelhetek, és érezhetem magam végsősoron mégis undorítónak.

Beszólni ritkán szoktak, de akkor viszont nagyon (remekül lehet szűrni az idiótákat?), és a beszólások tartalma, ahogyan az egész kérdés is, messze túlmutat puszta esztétikai szempontokon. Érdekesség még, hogy ezeket elsősorban nem a lábszőröm látványa váltja ki (az szerintem egy csomó embernek fel se igen tűnik), hanem inkább a téma említése. Nők kinézetével kapcsolatban szinte semmi másban nem szólnak be emberek ennyire gátlástalanul, mondanak el mindennek, jelentik ki, hogy amíg így nézel ki, addig nem vagy emberszémba vehető, vagy éppenséggel fenyegetnek meg (a másik klasszikus ilyen az elején is elmített testalkat/háj kategória). Az, hogy kinek mik az indítékai, nem tudhatom pontosan, de az a puszta tény, hogy mennyire erős reakciókat vált ki az az egyszerű gesztus, hogy nem próbálok úgy csinálni, mintha mentes lennék a szőrtől, elegendő ahhoz, hogy érdemesnek tartsam folytatni. Elvből, és mert veszettül kényelmes. Ha emiatt a nyár folymán érnek valamiféle kalandok, azokról természetesen majd beszámolok.